Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Gömöri György: Weöres-recepció Angliában és Amerikában
Gömöri György Weöres-recepció Angliában és Amerikában Amikor az amerikai Evanstonban kiadott Tri-Quarterly című folyóirat vaskos, 1967 tavaszi kelet-európai száma megjelent, benne Weöres Sándor két hosszabb versével és három rövid prózaversével, még joggal írhattuk a lap alji életrajzi jegyzetbe a következőt: „W. S. kevéssé ismert költő Nyugaton". A jegyzet szerzője én voltam, mivelhogy Charles Newman felkérésére én társszerkesztettem ezt az akkoriban elég nagy érdeklődést kiváltó különszámot, amelyben Weöres mellett József Attila, Nagy László, Pilinszky János, Czeslaw Milosz, Miroslav Holub és Vaskó Popa is szerepelt jobb-rosszabb versfordításokkal. Az egyik Weöres-verset Neuburg Pál segítségével az ismert angol költő, Donald Davie fordította, míg a többit (az akkoriban Berkeleyben tanító András Sándor segítségével) Richard Lourie. Ezenkívül a különszámba még belevettem Cs. Szabó Lászlónak Weöressel - 1963-ban, Londonban - magyarul készített beszélgetését, ami elég jó képet adott az „ismeretlen" magyar költő gondolatvilágáról; úgy emlékszem, ezt a szöveget Cs. Szabó András fordította angolra. A különszámnak akkora sikere volt, hogy a rákövetkező évben a chicagói Quadrangle Press azt könyvalakban is kihozta Neiv Writing of East Europe címen, aminek különösen azért örültem, mert a levonatokban kijavíthattam a tömérdek sajtóhibát, amit az amerikai szedő belepötyögtetett a különszámba. Bár már korábban is jelent meg Weörestől vers imitt-amott angolul, azt kell hinnem, hogy a Weöres-recepció igazi története Angliában és Amerikában ezzel az 1967-68-as bemutatkozással kezdődött. (Nem akarok részletesen kitérni a kötet kritikai fogadtatására, csak egyet említenék meg, Neal Ascherson azt írta róla a Neiv York Review of Books 1969. május nyolcadiki számában, hogy bár a prózai rész hangulata túl komor és kissé nyomasztó, a versanyag „elsőrangú".) A chicagói antológia Weöres-jegyzetében már megemlítem, hogy készül egy fordításkötet Weöres Sándor verseiből Angliában, amit a Penguin Kiadó fog gondozni - ebből végül is csak egy fél kötet lett 1970-ben, mert a papírfedelű gyűjteményt Weöresnek Juhász Ferenccel kellett megosztania. De még mielőtt ennek a kötetnek a fogadtatására rátérnék, hadd említsem meg azt az esszét, amit „Unity in Diversity" (Egység a Sokféleségben) címmel a Books Abroad című folyóiratba Ivar Ivask felkérésére írtam A hallgatás tornya szerzőjéről. Ez a lap közép-kelet-európai költőknek szentelt számában (43:1, Winter 1969, 36-41) jelent meg, ahol is Weöres olyan kiváló (élő és halott) költőtársak mellett van jelen, mint a cseh Frantisek Halas, a lengyel Czeslaw Milosz és a szerb Vaskó Popa, hogy csak néhány nevet említsek. Az amerikai világirodalmi folyóirat egyébként mosolygós, „cicás" fényképet is közöl Sándorról (Moldován Domokos felvételét). Ami engem illet, esszémben megpróbáltam érzékeltetni Weöres hihetetlen formai változatosságát, sokoldalúságát, ugyanakkor rámutatva költészetének filozófiai-metafizikai hátterére. Az írást általában jól fogadták, Budapesten éppúgy, mint Nyugaton; Weörest (mint azt egy nekem küldött képeslapja jelzi) a barátok és ismerősök elhalmozták Books Abroad példányokkal, s az irodalmi körökben elég nagy feltűnést keltett. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a cikk hozzájárult volna Weöres 1970-ben megítélt Kossuth-díjához, ami egybeesett az Egybegyűjtött írások két 38
