Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Háy János: A megtalált napernyő (vers)

lük. A Sanyika különben minden nyelvet értett. No nem ilyen szimpla nyelveket, mint angol meg német, hanem például a munkásemberek nyelvét. Szóval mula- tásba fogtak, és talán máig is mulatnának, ha valaki nem nyitja rá a Sanyikéra az ajtót, hogy irgum-burgum.

Volt egy ember, aki annyira megszerette a Sanyikát, hogy elhatározta, segít a Sanyikénak megszerkeszteni a könyveit, meg ír róla sok-sok dicsérő tanulmányt, meg ha valami rosszat gondol róla, azt nem mondja el senkinek, csak legfeljebb a Sanyikénak. A Sanyika nagyon megszerette ezt a jótét lelket. S a jótétemények fejében ő is jót akart tenni. Megkérdezte a Sanyika ezt az embert, hogy hány éves a gyermeke. Mondta, hogy tíz. És tanul-e nyelveket? Tanul, tanul - mondta ez az ember. És milyen nyelvet tanul. Németet - mondta ez az ember -, két hónapja már. Az nagyon jó - mondta a Sanyika és ezzel odaszaladt a könyvespolchoz, lekapott egy könyvet és a kezébe nyomta ennek az embernek. Ezt vidd el annak a kislánynak, mert ez németül van és haszonnal forgathatja. Örült a jótevő ember, ment lefelé a Rózsadombról, s gondolta, belelapoz az ajándékba. S akkor látta, hogy mit szánt a Sanyika az ő kislányának. Az ajándék nem volt más, mint egy 1892-es gótbetűs Faust. Nevetett akkor ez az ember lefelé menet a városba, hogy mennyire ismeri ez a Sanyika a gyerekeket, különösen az ő kislányát, aki két hónapja tanul németet, de már e rövid idő alatt is sikeresen megutálta ezt a nyelvet.

Egyszer egy ember mesélte, hogy egy időben rengeteget járt a Sanyikéhoz beszélgetni. Persze a Sanyika - mondta - nem olvasott olyan sokat, mint mondjuk az Illés Endre vagy a Sőtér István, de a Sanyika mégis mindent tudott. A Sanyika azt mind tudta, amit az Illés Endre tudott, de az Illés Endre soha nem tudta meg, amit a Sanyika tudott, hiába olvasott óraszám mindéit áldott nap.

A Sanyika aztán az idők során olyan híres ember lett, és annyira megszerette a magyar nép, hogy mesékbe szőtte a nevét. Egyrangon emlegették Mátyás királlyal például. Egyszer egy bukovinai székelytől hallottam egy mesét. így kezdődött: Hol volt, hol nem volt, egyszer a Mátyás király meg a Sanyika. Hát ezek ketten elmentek a Máramarosi bíróhoz.

Nem hallgattam végig, mert ez biztosan nem volt igaz történet. A Sanyikáról azt el lehet képzelni, hogy jó barátságban volt a Mátyás királlyal, de hogy ilyen bírókhoz járt volna, hát az teljesen hihetetlen.

Mindenesetre tényleg annyira híres lett ez a Sanyika, hogy senki nem vette észre, hogy már nem él közöttünk, mert mindenki azt hitte, még itt van. Pedig egy napon, azt mondta a Sanyika, kilépek a mesékből. És ki is lépett.

Arról keveset tudni, hogy mit csinál azóta. Annyit hallottam egy embertől, aki mindenfelé járt a világban, még Hejőpapira is eljutott, hogy a Sanyikát az új helyen is Sanyikénak hívják, meg hogy átlátszó, mint a levegő, és hogy sokszor jön meglesni, mi van velünk, és akinek jó a szeme, az látja is. De a legtöbben nem. Csak lélegeznek, mint mindig, és nem veszik észre, hogy bemegy a tüdejükbe egy darabka ebből a Sanyikéból.

29