Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Ócsai Éva: „száll a világ lepkeszárnyon“ (Weöres, a lélekvezető)

ma kötöttséget kelthet, fel is szabadít a konkrétság alól 313 A kétféle írásmód az oiónisztiké és a mantiké kettősségét kelti. A kétféle minőséget a Psyché megkomponálója is váltogatja. Ez a kavarodás a rerum concordia discors (a világ diszharmonikus összhangja) névvel is illethető, amelynek a legtökéletesebb rend az alapja. 37 Psychére visszaemlékezik egy korabeli iroda­lomtörténész, aki nem a költőnő verseit, hanem a testét szövegként olvasva, a test ötvözeté­nek határait, szöveteit vizsgálva, a harmónia és a diszharmónia ütköztetésével jellemzi őt és Telekinét, az ország akkori két leghíresebb szépségét: Nem feledhetem őket. Telekiné Dessexvffy Amália, mint egy nyugalmas antik szobor: ovális arcz, felette bronzbarna sűrű hajkorona, fehér nagy homlok, szelíd fényű zöld szemek, kissé erős metszésű orr, finom keskeny száj, rózsás orczák, gömböly- ded áll. Termete magas, méltóságos, se-kövér se-sovány, az ember három-négy ficzkándozó lurkót képzel karéje. Boldogító Juno jelenség, a férfiak gyönyörködnek benne, de nem futnak utána. Zedlitzné merőben disharmonious látomány, mintha minden porczikája más vásárról volna. Czigány vér is volt benne, s ez nagyon látszódott rajt. Fekete, örvényes haj; sötétkék, szinte fekete szempár; igen piczi orr, majdnem vastag ajkak, orczáin és álián gödröcskék. Mind e czigány lágysághoz nem illő hatalmas Lónyay homlok, melynek magasságát nehány lefele fésült tinccsel enyhíté. Bőre vilá­gos barna, de a korom-fürtök mellett kékes-fehérnek s gyöngyösen csillogónak látszott. Teste gyermeki­en kicsi, vékony, könnyű, de acrobaticusan izmos. Ha Amália asszonyt rózsaszín márványból faragták, Eliza asszony pedig fekete-fehér patak-habból volt, folyton másként villant. (Weöres. 1972, 248) A Sáros-pataki polgár leány című versben, amely rímes és nyolc szótagos sorokba rendezett, a versszakot záró ötödik sor azonban feloldja az ismétlődést, és megbontja a rendet - csak­úgy, mint témája: Bodrog parttyát tsiga járja,/ Ágaskodik a szervája,/ S hogy ha fogom kis markom­ba,/ A szorváját vissza, vonnyaj Szégyenemre.// Am ha Patak fő útszáján/ Lejtek faromat riszálván,/ Minden legény szeme látva,/ Ágaskodik a szorvájaj Örömemre. (Weöres. 1972,41) A vágyálom A zene kaotikusán harmonikus, felkavarja a vágyakat, feltárja a szenvedély viharát, és kö­zömbös az anyagisággal szemben.38 Elmondható ez az álmok természetéről, és Hölderlin költészetéről is: Nem feledem a verseit: se értelme, se metruma, se cadentiája; zászlók, körtvélyek, er­dők, tavak keringnek, úsznak, rend nélkül, vagy a bolondság isméretlen rendgyében. Mit tagadgyam, nékem igen tetszett: álmomban hallok illy költeményeket, s ha fel-ébredek, nem marad bellűle semmi. (Weöres. 1972,61) Az álmok kapcsán az indiai titkos tanítások, az Upanisadok szintén azt tanítják, hogy az el­ső és igazi valóság a láthatatlan szellemi, amelyhez képest az érzékek anyagi világa csak a második valóság.39 A Tat tvam aszi részletét idézzük: Uddálaka Aruni így szólt fiához, Svetaketuhoz:- Hadd tanítsalak meg, kedvesem, arra, hogy mi az alvás. Amikor az ember, mint mondják, alszik, a létbe olvad és a léttel egyesül. Ha a méhek, kedvesem, mézet készítenek, a sokféle virág nedvét össze­gyűjtik és a sokféle nedvet összehordják. Amint a mézben az egyes növények nedveinek íze egybeolvad, és a különbséget az ízek között senki sem érzi, éppen úgy, kedvesem, amikor a világ lényei a mély alvás­ban a létbe olvadnak, nem érzik, hogy a létbe olvadtak. Akár tigris, akár oroszlán, akár farkas, akár vad­kan, akár féreg, akár madár, akár bögöly, akár szúnyog vagy akármi más itt az érzékek világában, újra csak létező lesz, semmi egyéb. S ami ez az elmúlhatatlan, amiből ez az egész nagy világ van, ez a való­ság, ez a lélek, ez vagy te, Svetaketu. (Hamvas. 1996,48-49) A tat tvam aszi azt jelenti, ez vagy te. A lélek és mindaz, ami létezik, az te vagy. Lónyay Er­zsébet Mária Psyché a tat tvam aszi-világban él: változatos megjelenését a lét sokféleségével azonosulva érte el. Psyché szülőatyja is tud arról, hogy a létbe olvadás az ember, az állat, a növény és az ásvány határain túli látást és a teljes azonosulást jelenti: Az elmosódó határok 18

Next

/
Thumbnails
Contents