Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Ócsai Éva: „száll a világ lepkeszárnyon“ (Weöres, a lélekvezető)
ma kötöttséget kelthet, fel is szabadít a konkrétság alól 313 A kétféle írásmód az oiónisztiké és a mantiké kettősségét kelti. A kétféle minőséget a Psyché megkomponálója is váltogatja. Ez a kavarodás a rerum concordia discors (a világ diszharmonikus összhangja) névvel is illethető, amelynek a legtökéletesebb rend az alapja. 37 Psychére visszaemlékezik egy korabeli irodalomtörténész, aki nem a költőnő verseit, hanem a testét szövegként olvasva, a test ötvözetének határait, szöveteit vizsgálva, a harmónia és a diszharmónia ütköztetésével jellemzi őt és Telekinét, az ország akkori két leghíresebb szépségét: Nem feledhetem őket. Telekiné Dessexvffy Amália, mint egy nyugalmas antik szobor: ovális arcz, felette bronzbarna sűrű hajkorona, fehér nagy homlok, szelíd fényű zöld szemek, kissé erős metszésű orr, finom keskeny száj, rózsás orczák, gömböly- ded áll. Termete magas, méltóságos, se-kövér se-sovány, az ember három-négy ficzkándozó lurkót képzel karéje. Boldogító Juno jelenség, a férfiak gyönyörködnek benne, de nem futnak utána. Zedlitzné merőben disharmonious látomány, mintha minden porczikája más vásárról volna. Czigány vér is volt benne, s ez nagyon látszódott rajt. Fekete, örvényes haj; sötétkék, szinte fekete szempár; igen piczi orr, majdnem vastag ajkak, orczáin és álián gödröcskék. Mind e czigány lágysághoz nem illő hatalmas Lónyay homlok, melynek magasságát nehány lefele fésült tinccsel enyhíté. Bőre világos barna, de a korom-fürtök mellett kékes-fehérnek s gyöngyösen csillogónak látszott. Teste gyermekien kicsi, vékony, könnyű, de acrobaticusan izmos. Ha Amália asszonyt rózsaszín márványból faragták, Eliza asszony pedig fekete-fehér patak-habból volt, folyton másként villant. (Weöres. 1972, 248) A Sáros-pataki polgár leány című versben, amely rímes és nyolc szótagos sorokba rendezett, a versszakot záró ötödik sor azonban feloldja az ismétlődést, és megbontja a rendet - csakúgy, mint témája: Bodrog parttyát tsiga járja,/ Ágaskodik a szervája,/ S hogy ha fogom kis markomba,/ A szorváját vissza, vonnyaj Szégyenemre.// Am ha Patak fő útszáján/ Lejtek faromat riszálván,/ Minden legény szeme látva,/ Ágaskodik a szorvájaj Örömemre. (Weöres. 1972,41) A vágyálom A zene kaotikusán harmonikus, felkavarja a vágyakat, feltárja a szenvedély viharát, és közömbös az anyagisággal szemben.38 Elmondható ez az álmok természetéről, és Hölderlin költészetéről is: Nem feledem a verseit: se értelme, se metruma, se cadentiája; zászlók, körtvélyek, erdők, tavak keringnek, úsznak, rend nélkül, vagy a bolondság isméretlen rendgyében. Mit tagadgyam, nékem igen tetszett: álmomban hallok illy költeményeket, s ha fel-ébredek, nem marad bellűle semmi. (Weöres. 1972,61) Az álmok kapcsán az indiai titkos tanítások, az Upanisadok szintén azt tanítják, hogy az első és igazi valóság a láthatatlan szellemi, amelyhez képest az érzékek anyagi világa csak a második valóság.39 A Tat tvam aszi részletét idézzük: Uddálaka Aruni így szólt fiához, Svetaketuhoz:- Hadd tanítsalak meg, kedvesem, arra, hogy mi az alvás. Amikor az ember, mint mondják, alszik, a létbe olvad és a léttel egyesül. Ha a méhek, kedvesem, mézet készítenek, a sokféle virág nedvét összegyűjtik és a sokféle nedvet összehordják. Amint a mézben az egyes növények nedveinek íze egybeolvad, és a különbséget az ízek között senki sem érzi, éppen úgy, kedvesem, amikor a világ lényei a mély alvásban a létbe olvadnak, nem érzik, hogy a létbe olvadtak. Akár tigris, akár oroszlán, akár farkas, akár vadkan, akár féreg, akár madár, akár bögöly, akár szúnyog vagy akármi más itt az érzékek világában, újra csak létező lesz, semmi egyéb. S ami ez az elmúlhatatlan, amiből ez az egész nagy világ van, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svetaketu. (Hamvas. 1996,48-49) A tat tvam aszi azt jelenti, ez vagy te. A lélek és mindaz, ami létezik, az te vagy. Lónyay Erzsébet Mária Psyché a tat tvam aszi-világban él: változatos megjelenését a lét sokféleségével azonosulva érte el. Psyché szülőatyja is tud arról, hogy a létbe olvadás az ember, az állat, a növény és az ásvány határain túli látást és a teljes azonosulást jelenti: Az elmosódó határok 18
