Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Jász Attila: Semmiről valamit (vers)
Kilencven éve született Weöres Sándor Jász Attila Semmiről valamit [Az Elveszett Hang követése] „Mit málló kőre nem bízol, mintázd meg levegőből" (Weöres Sándor) Semmiből valamit elég nehéz, sőt, lehetetlen vállalkozás, felér olykor egy isteni tettel, hiába is mindenféle testesei, semmiből valamivé csak O tehetne bármit. (Rózsaszínű vagy vörös legyen is a kárpit.) Mert hiába is lenne egyszerre nő, meg férfi is a költő, torz hermafrodita (domborodna fölül is, megáiul is a bugyija), nem segít ráolvasás vagy csoda, tökéletlen korcs, ilyet csak ráció nélküli, vágott szárnyú angyallény hord. Bár bársonya kord, ezer szerencse, hogy a vers is olvassa őt, a mindenkori költőt, az egyszerre macsó férfit s az egyszerre kéjnőt, különben el se tudná dönteni, ki beszél a versből, rímben meg jambusban is, kínban s az éppen lekésés előtt álló buszban is, mert kussban nem marad a Hang, csak mondja, mondja, személyiség nélkül hordja egymásra, egyre- másra a mondatokat (a Tradíció boltból szatyorszámra). A számra van csak szükség, ilyeneket mond tucat számra, miközben azt hiszi, az ösztön emlékszik minden csókra és üléssel végződő ölelésre, könnyes és könyvek nélküli szerelemre, hol egymásban elnémulnak az ének (és elvesznek a miértek), ahogy egymás felületén túlra, messzire érnek. És erre törekedne folyton ő is, persze, a költő (e perverz, két3
