Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Vekerdi László: A kör négyszögesítése (Staar Gyula: Matematikusok és teremtett világuk)

legszebben tán a japán matematikuséból. Lehet, hogy épp ezért annyira részletes Staar Gyula könyvében a tizenhét főszereplő gyermekkorának és matematikussá-nevelődésé- nek elmesélése-elbeszéltetése?

Látjuk - az ízléssel válogatott és jól reprodukált fényképeknek köszönhetően szó szerint látjuk - a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium első matematika-tagozatos osztályát, melynek „osztályfőnöke, a földrajz-történelem szakos Komlós Gyula - olvasható a fényképhez tartozó aláírásban - osztályából csodálatos közösséget formált."Staar Gyula a nagy osztály mára világhíressé emelkedett két diákjával, Lovász Lászlóval és Laczkovich Miklóssal beszélgetve, s aztán alkalomadtán más fejezetekben is vissza-visszatérve rá, felfelvillantja ezt az egykori közösséget, mígnem az olvasó természetesként éli át, hogy a tizenéves Lovász és Laczkovich lovagias Ki-Mit-Tud párviadalát szinte egy egész ország követhette a tévéernyők előtt feszült érdeklődéssel. Éppenséggel szolgálhatna példaként mai tévéknek (és tévénézőknek!); de minek rontsuk az összehasonlítással még tovább rosszkedvűnk telét; elégedjünk meg annyival, hogy mai írói- és médiatrendekkel ellentétben Staar Gyula művészetének egyik vonzereje éppen valami platóni kedvteremtés: a jó és a szép megláttatni-tudása. Ahogyan például Győry Kálmán merőben másféle matematikai neveltetését bemutatja, az a Fazekas nagy osztályával összevetve velósággal plutarkhoszi párhuzamba kívánkozna:

Azért nem akármilyen lehetett az az ózdi gimnázium, ahonnan egy fiú évekig nyerte a KöMaL versenyét", tereli az iskolára a beszéd fonalát Staar Gyula, miután megismertük Győry Kálmán gyermekkorát, és beavattatását a Középiskolai Matematikai Lapok feladatmegoldó versenyébe matematikatanárnője, Farkas Gézáné és a matek-szakkör vezetőtanára, Hnisz László által.

„Manapság - feleli 2001-ben Győry Kálmán akadémikus, a Debreceni Egyetem rektora - nem sok jót hallhatunk Ózdról, ahol egy évszázadon keresztül virágzó kohászat működött. Korábban azonban kialakult ott egyfajta ipari, műszaki kultúra, mely a város szellemi életére, iskoláira is jótékonyan hatott. Mérnökök, technikusok, jó szakmunkások dolgoztak Ózdon, a vasmű törődött az alkalmazottaival. A József Attila Gimnázium több mint ötvenéves múltra tekint vissza. Az első igazgatók komolyan figyeltek arra, hogy jó tanári kart gyűjtsenek össze." A tanárok tömör jellemzése, az osztály általuk felébresztett munkakedvének szemléltetése, a közértelmesség helyi megteremtésének bemutatása után Staar visszatér a fő témára: „Mikor határoztad el, hogy matematikus leszel?" A válaszban újból értékelődik a „helyi KöMaL-felelős" matematikatanár szerepe; az egyetemre jutás nagy kalandjának elmondatásában pedig a csupa nagybetűs történelemé. Forrásértékű kis kortörténeti vázlat, ahogyan a beszélgetésben kibomlik, milyen kerülőkön át, hogyan, ki mindenkinek a segítsége kellett hozzá, hogy a kivételesen tehetséges diák bejuthasson, ha nem az ELTE-re, ahová kiváló felvételivel pályázott, hát a Debreceni Egyetemre. Nem kevésbé forrásértékű a válasz Staar Gyula jól célzott kérdésére: Professzor úr, másként alakult volna a matematikusi pályád, ha a fővárosban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzet?- Ezen magam is sokat gondolkoztam. A számelmélet mellett mindenképpen kitartottam volna. Talán könnyebben elindulok a szakterületemen, ha Pesten tanulok, hiszen ott világhírű iskola, virágzó számelméleti élet volt. Meglehet, akkor nem a diofantikus, hanem az analitikus vagy a kombinatorikus számelmélet valamelyik ága vonzott volna magához, kiemelkedő alakjai, Túrán Pál és Erdős Pál révén. Kis ország vagyunk, később hamar odataláltam, de kezdetben, néhány évig, egyedül küszködtem." S csak miután a küszködés előnyeit is megismertük, tér rá Staar Gyula a magosba ívelő és világkapcsolatokba szövődő matematikusi pálya ismertetésére.

„Főváros" és „vidék"? „Encore une question mal posée" - hallom szinte a hasonlíthatat- lan Lucien Febvre morgását, aki nagy egyetértéssel nyugtázná Staar demonstrációját, miszerint a matematikusok teremtett világában, a „matematika-hazában" elsősorban az ered92