Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Fekete szalag (Beszélgetés Páll Lajossal. Az interjút készítette: Kozma Huba)

és mivel állandóan kutattak az őrök, könnyebb volt eldugni. Gézával egészen addig együtt voltunk, míg el nem kaptam a tífuszt.- Mit építtettek veletek?- A Duna melletti gátra hordtuk a földet, nyúlgátakat építettünk. Gátszerű magaslatot is építtettek velünk, amelybe tavasszal sáncot ásattak, csatornát. A Dunából átemelte oda a vizet egy gép, és ott is folyt a víz, több kilométeren keresztül. Mikor eljöttünk onnan más helyre dolgozni, hallottuk, hogy két év alatt az egészet elvitte a Duna. Már akkor nevettek rajtunk a lipovánok, amikor építkeztünk, mert ők tudták, hogy ez be fog következni. Tavasztól őszig azon a gáton kapáltunk, vagy öt-hat kilométer volt, mire a végére értünk. Mikor jöttünk visszafelé, a másik felünk sült meg a napon, mert az egyik már odafelé megsült. Örökké délibábszerű fénytörést láttunk, olyan meleg volt nyáron, arra gondoltunk eleinte, hogy ott van a tenger. Törökbúzát is kapáltunk, mire a sor végére értünk, már újra nagy volt a nád. A répaszedés is szörnyű munka volt, de a szója volt a legrosszabb. Az megkeményedik, -szárad, és leszedi a húst a kezedről. Ha kétszer megfogtad a szójabokrot, teli volt a kezed sebbel. Próbáltuk sapkával is kihúzni a földből, de egy nap alatt szétment a sapka.

Hatszázan voltunk, románok és magyarok vegyesen. Mi, magyarok százan lehettünk. Különféle rendű-rangú emberek. Páskándi meghatározása szerint voltak köztünk monopolkapitalisták. Ez azt jelentette, hogy akik ebbe a kategóriába tartoztak, megittak vagy egy deci monopol nevű olcsó pálinkát, és szidták a rendszert. Voltak frontieristák. Ez azt jelentette, hogy őket határátlépésért fogták le, vagy csak azért, mert azt mondták valakinek, hogy de jó lenne innen elmenni! Ezt már a határátszökésre való készülődésnek fogták fel. Legjobban ezek közül nekem Gombos úrék története tetszett. Ö vásárhelyi szobafestő volt, és egy tánccsoportot vezetett. Megegyeztek, hogy valahogyan átszöknek a határon, de hogy ne legyen túlságosan feltűnő, a találkát Gyergyószentmiklóson adták meg egymásnak. El is mentek Gyergyóba, ki mivel tudott, s ott találkoztak az állomáson. Hogy onnan majd lemennek vonattal Temesvárra, s onnan gyalog át a határon. Persze, közülük valaki a többieket a tervvel együtt befújta. Ötön vagy haton voltak, s az állomáson körbefogtak, s letartóztattak mindenkit. Rabkocsival szállították el őket, Gombos úr mellett is ült egy őr, s amikor Hévíznél mennek át a Maros-hídon, az őr megszólal: - Tudja, Gombos úr, most hol vagyunk? Gombos nem tudta. - Most megyünk át az Óperencián. Gombos úr így szokta befejezni a történetet: - Ebből rögtön tudtam, hogy el vagyunk árulva. Voltak betánisták is köztünk, ők a református egyház puritán szárnyát akarták képviselni. Az egyik kőműves betánistának voltam a segédje, amikor vakoltunk egy házat. - Kik a betánisták? - kérdeztem tőle egyszer munka közben. Kifordul, kezében a vakolókanállal, s szól: - Akik úgy fogadták szívükbe Jézust, ahogyan Mária, Lázár és Márta. - Tudja, Páll úr - mondja nekem máskor -, mikor otthonról elhoztak, egyszer hallom - Besztercéről hozták Kolozsvárra a vonattal -, visznek, Püsök, visznek, Püsök! - mert Püsök volt a neve. - Akkor már tudtam, hogy baj lesz.

Páskándival szobatársak voltunk, egy brigádban dolgoztunk. Ötven-hatvan ember volt egy-egy brigádban, s azok egy kicsi cellában laktak, háromemeletes ágyakon, minden ágyban ketten. Mi Gézával egy ágyban aludtunk - ezért dedikálhatta úgy később egy könyvét, hogy kedvenc ágyasomnak -, s egyik alkalommal összevesztünk. Mert akármilyen könyvről beszéltem, s megkérdeztem, hogy olvastad, Géza? Ő úgy válaszolt, hogy nem az egészet, csak az ifjúsági változatot. - Te Géza, ennek nincs is ifjúsági változata! Azt mondta erre, hogy ne légy ilyen kicsinyes! - Te meg ne légy ilyen nagyos! - Többet nem állok szóba veled! - zárta le a vitát. Ettől kezdve két hónapig nem beszéltünk egymással. Egy ágyban aludtunk, közös volt a pokrócunk, lábtól feküdtünk egymásnak, s nem beszéltünk. Éjjel melegítettük egymást, de különben rideg volt a kapcsolatunk. Géza rendkívül tehetséges volt, igen hosszan és meggyőzően tudott beszélni akár a semmiről. De velem két hónapig nem beszélt semmiről. Fentről, a harmadik emeleti ágyról volt különösen tanulságos látvány az ebédosztás. Nagy hordóban hozták a káposztalevet. Mindenki a hordót lesi ilyenkor, de először is megvá62