Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Vathy Zsuzsa: Apa és fia

Mi lett vele, kérdezte az unoka?

A nagypapa azt mondta: megvan most is. Csak hát.

Tomi vigyorgott: inkább autót vettél volna.

Nagyapa: hogyne! A kommunistáknak első dolguk lett volna, hogy elvegyék! Az orvosoktól is elvették, azoktól, akik a betegekhez jártak vele. Egynek-egynek később visszaadták.

Biztonság kedvéért felszedtek még egy bokor krumplit, Tomi bevitte a nagymamának. - Király Magdus szerette ezt az ajándékba kapott fiú unokát, a lányokat is szerette, de Tomit náluk is jobban -, se ő, se a férje nem igazán tudta, miért szeret a gyerek náluk lenni, csak sejtették, hogy a nagyszülők és a falu kárpótolják valamiért.

Nagymama az udvaron mosta a krumplit, Tomi a konyhában üldögélt. Ebben a hátsó konyhában egész nyáron keltek a csirkék, egy vagy két kotlós mindig a tojásokon üldögélt. Amikor a nagyanya levette valamelyiket a tojásokról, enni, inni adott neki, a kotlós taraja a vérbőségtől sötétpiros lett, körbe-körbe forgott, izgatott mély hangon kotyogott, talán a még ki nem kelt csirkéihez beszélt.

A konyhában, bár nem illett ide, fotel is volt és egy óriási kanapé. Faragott karfáját fonatok, levélsorok, indák díszítették, támlájába egy velencei tükör volt beillesztve. A kanapé bordó plüssel volt bevonva, egy-egy tyúk néha felugrott rá, végigsétált rajta, majd leszállt.

Tomi szeretett itt olvasni. Elképzelte, hogy párnával feltámasztva, reggel elkezd egy könyvet, és nem kel fel addig, amíg be nem fejezi. A sparheltet is szerette a konyhában, a behemót nagy asztalt, tetején az eternit lappal; és az asztalon a fényűző rendetlenséget, hogy húsklopfolótól a krumplinyomóig és az összes elmosni való edényig minden elfért rajta.

Ezt a fenséges rendetlenséget betetőzte a sarokban egy Zsolnay-tál. Alacsony asztalon állt a díszes porcelán edény, stilizált virágmotívumok, rózsaszín, lila és halvány vörös indák díszítették. Nem tartottak benne semmit, hozzányúlni se mertek.

Tomi úgy találta: ebben a konyhában minden megvan. A fáskosár, a mosó fazék, a parazsas lapát, a macska a tányérjával, a paprikafüzér a falon, a sziták, kések, kenyérdagasztó medence, a lisztes lapát, cserépkorsó, a mosogató vejling, a petróleum melegítő, a több napra főzött maláta kávé, a fűszertartó, a Kincses Kalendárium-naptár, a tálcák, a habverő és rézmozsár. Mi ehhez képest a csirkeszag, a kotlósszag! - Konyhák konyhája, gondolta. Majd: nemsokára lesz ebéd.

Lett. Paprikás gomba galuskával és zöldbab leves, és körte, ringló, alma. Ebéd után nagyapa aludni készült. Jánosék mikor jönnek, kérdezte kifele menet a feleségétől? „Jánosék" a fia, és fia családja volt. Holnap, mondta a felesége. Holnap lesz szombat.

Megjöttek. A ritka alkalmak egyike: együtt volt a nagy család. Hogy idősebb Sziksztin jó szívvel legyen irántuk, valamennyien dolgozni kezdtek. Ifjabb János, az apa fát vágott. Nagylánya, Anna - mondhatni - dühödten takarított, kívül-belül meg akart sikálni mindent, csak a hátsó konyhába nem ment, nem állhatta a szagát. A takarítás egyúttal azt a célt is szolgálta, hogy előkészítse magának a terepet az olvasásra, az első szobában - tiszta szobában - szokott olvasni, távol emberektől, állatoktól.

6