Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Szigeti Kovács Viktor: Az elbeszélt hasonlóság (Darvasi László: Kínai novellák)

eddigi eseményekhez, majd lassan betör a szereplők világába is. A férj, Jü-ce iszik, az asszony Han énekét hallva átmegy hozzá a szomszédba. Az ének és a pusztulás a hasonlósági láncolat két végpontja.,,/^ asszony megállt előtte, melleit a férfi arcának nyomta. Han elhallgatott. Hörögve szedte a levegőt. Aztán beleharapott az asszony húsába.”'2 Két dolog jelenik meg egy képen belül: a pusztulás és a szeretkezés, mely utóbbi az életet jelöli. Az asszony házát találat éri, hallani a férje ordítását. Miközben a szeretkezés történik, a szomszédban Jü-ce meghal. Ellenben Han él, és ekkora novella utolsó sorai ismét a madárra irányítják a figyelmet, mely úgy tűnt, hogy csupán marginálisan jelent meg a novella elején, s melyről azt hihettük, elrepült. „De az asszony csak kapaszkodott Han erős nyakába, és bámulta a kerti asztalt, amin ott állt kitömve a vállát évekkel ezelőtt megszaggató őrült héja. "u A szöveg a madár mítoszát fordítja meg, mert az marad életben, aki megöli a halhatatlanságot jelképező állatot, és elpusztul az, aki elengedi. A mítosz eredeti jelentését a szeretkezés írja felül. A szexualitás, megbontva a mítosz szemantikai tartományát, új jelentésrétegeket hoz létre.

Egy másik példa, melyet a kötet egyik legjobb novellájának tartok, a Sen-jün, a kertrejtőző című elbeszélés. Amint az imént elemzett novella, ez szintén a pusztulás és élet mítoszát problematizálja. A kínai mítoszban a kert az élet és halál harmonikus egységét szimbolizálja, mivel nyomon követhető benne a vegetáció pusztulása és újjáéledése. Közepén axis mundiként helyezkedik el a világfa, a halhatatlanság jelképe. A magánkertek ápolása a természettel való közvetlen kapcsolatot jelentette. A természet kicsinyített mása, két legfontosabb eleme a víz és a kő, mely a folytonosságot és az állandóságot jelképezi. Lázadás esetén a nép először az uralkodó kertjét rombolja le, mert ez egyben a hatalom és a gazdagság szimbóluma is. A mítoszban váló benne állást rögtön az első mondat jelzi: „A Csing-kertet a fejedelmi család ősei telepítették azon a helyen, amelyet Sárkányok Csataterének neveztek addig.”14 Az allegória szemantikai mezejének központjában a kert van, mely a fejedelem birtokát képezi és mindennél fontosabb számára. A kert az idő összegzése. A fejedelem számára ez jelenti a múltat és a jövőt. „Amikor kertjének útjain járt, rendre az az érzés kerítette hatalmába, hogy nem vesztette el a gyermekkorát, a múlt vele van. Ezért hát nem félt az elmúlástól sem.”1’' Ezzel megteremtődik a külső-belső oppozíció- ja, a mítosz dialektikájának a magva. Az idő események láncolata, történések, melyek történetté szerveződnek. Az 'én' egységének a hordozója, hiszen a szubjektum az identitását egyedül a múltban nyerheti el, mivel az az egyetlen, ami mozdulatlan és megváltoztathatatlan. Tehát mikor a fejedelem a múltat összekapcsolja a kerttel, akkor az önmagaságát, az identitása gerincét állítja. Sen-jün, mikor átlépi a kert kapuját, valójában a fejedelem életébe lép bele, és ezzel a kikezdhetetlen múltai történik valami. Fejedelemnek a kerthez/önmagához való viszonya a csodálat, szeretet, féltés szavakkal írható le, ugyanakkor valami távolságtartás figyelhető meg. Sen-jün sokkal közvetlenebb, mintha a kert része lenne, mintha nem bekerülne, hanem visszajutna valahova: „Amikor Sen-jün belépett a kert kapuján, ügyetlenül megbotlott és térdre zuhant"16. Sen-jün és a fejedelem egymás ellentétei, egy hasonlósági pont van köztük, az, hogy mindkettejük létének a kert adja meg az értelmét.

A mesei hármasság értelmében háromszor bújik el a kertben, folyton hosszabb időre, egy nap - egy év - egy élet, kétszer ugyan nem, de végül rálelnek. Sen-jün alakja mint a rosszság értelmeződik: „Milyen gonosz vagy te, Sen-jün!"'7. Sen-jün amint átlép a kert kapuján, a fejedelem részévé válik, negatív 'énjévé', az ember rossz oldalává. Sen-jün ördögi, mert ő az, aki tönkreteszi a világot, mely jó, ugyanakkor semmi mást nem csinál, csupán leleplez egy titkot. Azzal, hogy egy napra elrejtőzik, bekerül a pusztulás a kertbe és részévé lesz (ahogy a vegetációhoz is ugyanúgy hozzátartozik az elmúlás, mint az éledés). A pusztulást a felfejthetetlen titok okozza, az, hogy a fejedelem nem képes látni a rosszat. Azonban az uralkodó élete végén mégis rálel, addigra a kertet már elpusztították, mely értelmezhető az élet mint létezés lecsupaszításának, melyben csak a végső oppozíció, az 'én' dialektikája, a jó és a rossz marad meg.

Tehát a motívumok működésbe léptetésével kideríthető a hasonlóságok összekapcsolódásának valamilyen lehetséges módja és miértje, mellyel elvileg eljuthatunk a mítosz feltételezett jelentéséig.

A másik olvasási stratégia, melyet szintén felkínál a szöveg, az ellene irányul a totális jelentésképzésnek. Ez az olvasási mód nem kíváncsi a hasonlóságok titkos összefüggéseire, és ez nem biztos, hogy baj. Sőt ezáltal tartja meg a mítoszi elemeket eredeti létmódjukban. A homályt és a homály-niö- göttiséget. A Kínai novellák legizgalmasabb vonása számomra az, hogy folyamatosan lebegteti a nagy, a totális jelentést, az eléréséhez vezető utakat azonban folyton lezárja, mint Lau Szu útja, mely azzal, hogy mindenütt van, az egészt feltételezi, de nem juttat el soha semmilyen konkrétumhoz. A szövegek jó részében archetipikus események, mint bűn, megváltás, építés, gyilkosság etc. mondódnak el, de olyan diskurzusban, amely nem fedi föl ezeknek az eseményeknek a mibenlétét. Sen-jün alakjának a meghatározása, egyszerre a szöveg jelentésének a leszűkítése is. A történetek eseményeihez analo702