Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Pintér Lajos: Schéner Mihály betyárvilága

tettem, mi, ártatlan művészek sem maradunk ki soha a végelszámolásból. Innen a tamburás betyár motívum, amely itt-ott hozzákapcsolódik képei világához.

És egy-egy képen Schéner Mihály betyár-arca, hiszen O a mai „betyár", e betyárvilág újraálmodója, s a magam betyárarca, aki betyárok szépunokája vagyok, ezért (is) tűnik föl egyszer-egyszer.

Csak néhány képet emelnék ki jellemzésül. Egyik egy betyártabló, tollrajz, bal felső sarkában Schéner önportréja, jobb alsó sarkában az én fotómontázsom. Nézem a fent említett betyárkönyv néhány portréfotóját. Jól mutatják, hogy Schéner a jellegzetes betyárarcokat tisztelgésül újrarajzolta, Csonka Ferencét, Veszelka Imréét, Kecskés Istenes Gergelyét. Ez volt munkájának kiinduló mozzanata, az újrarajzoló/reprodukáló múltidézés.

Egyetlen képére találtam még, melynek közvetlen tárgyi előzménye van. E tárgyi előzmény Fél Edit-Hofer Tamás könyvében közölt ábra: Betyár és pandúr harca, Király Zsiga juhász, népi faragó munkája, Vas megyéből, 1840-ből. E tükrös fedélen díszes, romantizált az ábrázolás: cifraszűrben lévő betyár előtt térdet hajtó pandúr imádkozik az életéért. Mint ahogy dalokban-balladákban, a nép e faragáson is a betyár pártját fogja, s őt ábrázolja mesei túlzással. A valóságban a díszletek „dísztelenebbek" voltak, a helyzetek dicstelenebbek.

De ebből a tükrös rajzból Schéner nagyívű kompozíciót készített.

Egyrészt a Pandúr a betyárok kezén című tűzzománcot, amely kompozíciójában idézi a tükrös ábrázolását, hozzáteszem, lényeges eltérésekkel. Másrészt egyik főművét, a Pandúrok a betyár (ok) kezén című festményt.

E festmény megőrzi a tükrös betyárfigurájának formáját, néprajzi hitelességgel cifraszűrét. De győzelmét az irrealitásba emeli, nem egy, hanem ahogy számolom, körötte kilenc pandúr könyörög az életéért, az egész pandúrvilág. A betyár figurája konkrét, a kilenc pandúr apró és ábrázolásában elnagyolt. Körformában helyezkednek el a könyörgő pandúrok, ez teremt lendületet a képnek, s abszurditásának teljességét az, hogy még a betyár pisztolycsövén is áll egy apró pandúr, s itt jelentkezik a festő hűtlen hűsége, festményének bátorsága messze túlmutat a tükrös ábrázolásának népi naivitásán, eszményítő realizmusán.

A festmény irreális és szürreális.

Három képről szólnék még, címszavakban. A Betyárok című az én tört/én/elem című kutatásom festménye. Erre került rá a betyároknak citerázó művészbetyár. De nincs csikófejesre faragott citerája, szinte lemarad a festményről. Érdekes kontrapunktként, pedig ő a főhős. E kép szerkesztési bravúrja épp ez, hogy legfontosabb szereplője kapja a legkisebb festői szerepet. Elnagyoltak a lovak, ők is aprók túlnagyított betyárjaik alatt. S a bal szélső figura Rózsa Sándor-i arc, de itt már távol az előbb említett betyárrajzolás realizmusa. A kép bal alsó sarkának díszessége éles kontrasztot teremt a történet és a kép felső részének balladás komorságával szemben.

Huszárok legyőzik Napóleont, ez a festmény is főmű. Körszerű kompozíciója az előző betyárkép mozgalmasságát idézi. A felső sor apró lovai, lovasai mintha régi barlangrajzok ábrázolásai lennének. Ezeken a legnagyobb fokú az absztrakció. S a történelem itt is mesei, mint a betyárábrázolásokban.

97