Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Pintér Lajos: Schéner Mihály betyárvilága
Pintér Lajos Schéner Mihály betyárvilága A 80 éves Mester köszöntése Hadd mondok el néhány előzményt, amelynek összefoglaló neve: Véletlen. A Kiskun Múzeumban korábban azért jártam, mert az ott kapható Holló László monográfiát kívántam megvásárolni. Holló László festőművész Kiskunfélegyháza szülötte, emlékkiállítása is van a Múzeumban. A monográfiát megvettem, de ugyanakkor kezembe akadt az intézmény kiadványa, a Betyárok a Kiskunságban című könyv is. A könyvet magammal vittem, de olvasása közben eszembe jutott Schéner Mihály, aki évtizedekkel korábban nagyszámú és jeles sorozatot készített e tárgykörben. Fájó szívvel, de baráti ajándékul továbbküldtem Neki a könyvet. Talán két hét telt el, amikor egyszercsak telefonált, s azonnal közölte, úgy felkavart a küldött betyáranyag, hogy azóta is betyárképeket festek, teljesen körülvesznek a műteremben, mondotta, vagy negyvenet vázoltam fel. Nagyon drukkoltam Schénernek, s azt kértem, a készülő anyagot tartsa egyben, rendezzünk belőle az anyagot bemutató kiállítást. Ez meg is történt, s a kiállítást visszavittük az ihlető forráshoz, Kiskunfélegyházára, a Múzeumba, amely megannyi tárgyi emléket őriz az alföldi betyáréletről. Magam is szorgalmasabb lettem, és Schénernek újabb dokumentumokat küldtem, betyárábrázolásokat, csikófejes citera ábrázolásokat, amikor megtudtam, hogy egyik készülő képen a mulatozó betyárokat citera (tambura) kíséri. Hadd mondom el elöljáróban, ezek a történetek, ezek a tárgyi emlékek a festőnek nem a szemét és a kezét ihlették meg, hanem a szívét. Elmondhatom, hogy szinte semmit nem használt fel a könyv anyagából, és az általam küldött dokumentumokból. Képben szinte mindent újrateremtett, a betyárvilág dokumentumai csak ihlető erőként kellettek neki. Az illusztráció mint mozzanat teljesen hiányzik ebből a képegyüttesből, az összegző mozzanat a művészi teremtő és újrateremtő erő. Érdekesség még, hogy időközben én is önéletrajzi munkába kezdtem tört/én/elem címmel, s kutatásaim közben derült ki, ennek írásos emlékeire bukkantam, hogy szépnagyapám maga is betyár volt a csongrádi vidéken. Túri-Kiss nevű, akit ötödmagával 1853. március 19-én akasztottak. Rá száz évre, 1953. március 20-án születtem. A történetet megírtam a festőnek, ihlesse e mozzanat is, s jeleztem neki, a betyárokkal együtt még a nekik muzsikáló tamburást is felakasztották. Hozzá95
