Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

terem, félszavakat hallok, pontosan ilyennek képzelem el a valóságot. Befejezetlen mondatok maradnak utána.

(Kutyák és emberek) Az újvidéki alkonyban egyre több a kóbor kutya. De úgy látszik, nem veszélyesek, mert félnek az emberektől, nagy ívben elkerülnek még engem is, aki sokáig nagyon tartott a kutyáktól. Egy időben emiatt nem kedveltem az esti sétákat, de aztán felfigyeltem a kutyák félelmére, felfogtam, hogy Újvidék nagyon megváltozott. Túl sok veszedelmes ember masírozik benne.

(Hazajönni!) Dragana Varagic belgrádi színésznő 1993-ban Kanadába települt át, nyilvánosan közölte, hogy miért: így tiltakozott a hatalom ellen, amely igazgatót oktrojált az együttesre. Úgy ment el, hogy bevágta maga mögött az ajtót és kijelentette: nem tűri az erőszakot. Most, amint kiváló igazgatót kapott a színház, visszatért és alázattal játszani kezdett. Csodálja azokat, akik maradtak és ellenszegültek. Szerényen folytatja ott, ahol abbahagyta. Nem úgy viselkedik tehát, mint az időnként hazalátogató bácskai dívák. Pedig ő úgy ment el, hogy tényleg bevágta maga mögött az ajtót, nem suttyomban oldott kereket, hanem előbb elsikoltotta magát.

(A bűnös országok) Pár nap múlva sok nagyvárosban az Euróval, vagyis az egységes európai fizetőeszközzel a zsebükben járnak-kelnek az emberek. Újságot vásárolnak, vele fizetik a kávét a pincérnek. Még nem is olyan régen, vagyis 1992-ben Milorad Pavic a Kazár szótár szerzője a széthulló Európa sorsa felett siránkozott. A balkáni háború kezdetén a belgrádi értelmiség jelentős része Európa széthullását jósolta. A kisebbik nyugati része nem tudja, mit akar, a keleti eladta magát. Pavic szerint egyedül Szerbia tudta, ezért bűnhődik. A környező országokról egy jó szava sem volt. Úgy vélte, hogy néhány ország, Szlovénia, Horvátország, Ausztria, Albánia és Magyarország nem bűnhődtek eleget fasiszta múltjuk miatt, tehát ezekben az országokban újra fellángolt a fasizmus. Ennek a legnagyobb áldozata megint Szerbia, ő ezt pontosan megjósolta, aki nem hiszi - vallotta büszkén -, olvassa el a Kazár szótárt.

tí.'

(A leshely ars poeticája) Az utolsó leshelyem az írás. Mert az életben senki sem bocsátja meg, ha az igazságról beszélünk. Az írás jó menekülés az igazságba, tehát hálát adok az irodalomkritikusoknak, akik szerint az igazság nem fontog. Jó alibit biztosítottak az íróknak, az olvasót pedig méltó büntetésben részesítették, aki ennek köszönve megenged valamicske igazságot, ha már nem is olyan fontos.

(Hittanóra) Nyilvánvaló, hogy az Isten felett létezik egy hatalmasabb Isten, közölte velem ma délután egy elsős, aki az idén kezdett hittanórára járni. Hol hallottál erről, kérdem tőle. Csodálkozva mér végig. Az interneten, válaszolja flegmatikusán. Bizonyára járatlannak tart a vallási kérdésekben, fontolgatom magamban. Nem zárom ki, hogy igaza van. Az én kultúrám még nagyon hagyományos, vele együtt az istenem is.

(Méltóságos urak és nagyságos asszonyok) Cenzor! Hogyan fogjuk a jövőben ezt az urat megszólítani? Pofonegyszerű: méltóságos úrnak, válaszolja egy fiatal és csinos hölgy, aki szerint jobb lenne ezeket az urakat mielőbb megpumpolni. A közeljövőben úgysem lesz forradalom, hátramaradnak a szalonok és a francia ágyak. Igazi hódolattal bámultam a jövendőbeli nagyságos asszonyt.

(Hagyományainkról) „A magyar ifjúság megérett arra, hogy a hittant az iskolákból végleg kiirtsák." Csáth Géza, írta 1905-ben. így gondolkodott egy halhatatlan szabadkai.

74