Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

gának ajánlása alapján - bevonják a konzulátusokat is. A románok átírnák az egész törvényt! A szerbiai politikusok hol berzenkedve tudomásul veszik, hol pedig elutasítják. Az itteni közvélemény elképesztően tájékozatlan. Egy szerb barátom irigykedve jegyzi meg: könnyű neked, böki ki, akkor utazol majd Európába, amikor akarsz. Volt, aki faggatózott: miképpen iratkozhat fel ő is a magyarlistára. Hogy lehet protekcióra szert tenni? Mennyibe kerül? Egy szerb üzletember a fejét csóválja. A státustörvény következményeként felszökött a magyar útlevél feketepiaci ára. Most már hatezer DEM-be kerül. Azelőtt csak négy volt. Ebből arra a következtetésre jut, hogy a státustörvény nem nyom sokat a latba, szóra sem érdemes. Inkább leszámolja a hatezret. Az egyszerű magyar ember hálát ad Orbánnak, mivelhogy szintén a schengeni határról ábrándozik. Rövidesen gond nélkül látogathatja meg a gyerekeit Németországban. Esetleg feketén munkát is vállalhat - ugyanott. Hozza Bácskába az EUR-ót. Ha lesz elég EUR-ója, akkor mégsem települ át Magyarországra. Mások megkönnyebbülnek, ha kapnak magyarigazolványt, akkor meghurcoltatás nélkül települnek át Magyarországra. Nem kell a rendőr-főkapitányságon kilincselni, megalázkodni. A kisebbségi politikusok pedig igyekeznek megszerezni maguknak a hídfőállásokat az ajánlattevő bizottságokban. Összemosódnak az ábrándok, a tévhitek és a diplomáciai perpatvarok.

December

(A zsidó identitásról) 1988-ban, a szerb nemzeti eufória fellángolásának idején Tisma re- ményhagyottan jegyzi fel a naplójában, hogy nem érzi magát sem szerbnek, sem zsidónak. Az újvidéki rádió magyar adásait hallgatja, így menekül az új népzene terrorja elől. Eddig is peremvidékinek tartotta magát, gyökértelennek és sehova sem tartozónak, a nyolcvanas évek végén azonban hazátlan lett. Ezzel párhuzamosan egyre jobban feltör belőle a zsidó identitás, amely mélyíti benne a kínt és a tanácstalanságot.

(Az utolsó jugoszláv író) Danilo Kis írta egy helyütt, hogy ő az utolsó jugoszláv író. Tévedett. Kis halála után Tisma még jugoszláv íróként szeretett volna bemutatkozni, de a rendezvény szervezői tapintatosan figyelmeztették: Jugoszlávia nem létezik többé. Majdnem ugyanebben az időben Dobrica Cosic, a legrangosabb szerb nemzeti ideológus a jugoszláv- ság megrontó erejét ostorozta, s szóvá tette, hogy a szerb nemzeti identitás elsikkasztása a királyi Jugoszláviában a „nemzettudat jugoszlávizálásával" kezdődött. Érdemes tudomásul venni ezt a paradoxont. Az európai szellemű antinacionalista értelmiségiek vállalták a jugoszlávságot, velük ellentétben a nacionalisták a pusztulást értették alatta. Felettébb tanulságos paradigma a kisebbségi közírók számára is.

(Nagymagyar nacionalizmus) Két hónappal a köztársasági elnöki poszt betöltése előtt Dobrica Cosic levelet intézett Slobodan Milosevichez, amelyben megosztotta vele az ország gondjait. Szerinte a vajdasági szerbek autonomista törekvései erőteljesebbek lennének, ha nem lennének ustasák, és ha nem fenyegetné őket a „nagymagyar nacionalizmus". 1992-ben a szer- beket veszélyeztető vajdasági „nagymagyar nacionalizmus" már önmagában is abszurditás, amit nyomatékosít, hogy a Cosic-kormány talált magának magyar minisztert is.

(Magyar perpatvar) Csoóri szennyesét Patrubánynak kell tisztára mosnia, áll a Magyarok Világszövetségének hivatalos közleményében. Csóori a régi elnök, Patrubány az új.

(A kettős állampolgárságról) A jelenlegi szerbiai kormányzó pártok szemmel láthatóan pártfogolják a kettős állampolgárság intézményét. Drágán Radulovic, a szövetségi belügy64