Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Vekerdi László: Közjóra való törekedések (Benkő Samu hetvenöt éves)

levelét Barabás Miklósnak. Ebből kiviláglik egyfelől, hogy a kapitalista iparosodással a fejlődésben megugró Bécs is milyen messzire kerül Erdélytől, másrészt pedig fény derül arra is, hogy az Európa-szerte meghonosodó gőzgépről egy székelyföldi ezermester úgy szerezhet magának hiteles tudósítást, ha festőművész unokaöccse a megfigyelt masinát titkon lerajzolja és működési elvét részletesen elmagyarázza." (Uo. 16.) Hasonló ipari kémkedést művelt egy fél évszázaddal azelőtt egy svéd diplomata Angliában.

Ilyen és hasonló példák, gyakran mini-esettanulmányok után összegez (de soha nem általánosít!) Benkő Samu: „Nálunk Erdélyben a gazdasági eszmélkedést nem a fejlődés szükséglete, hanem a lemaradás önkínzó tudata, az árutermelés elé tornyosuló akadályok elhárításának szándéka sarkallja. A gazdasági élet vizsgálóinak nem egy fejlődésbe lendült virágzó ipart és kereskedelmet kell szolgálniok, mint Nyugat-Európa fejlett tőkés országaiban, hanem a feudalizmusban megrekedt, idegen uralom terhét viselő kicsi ország számára kell kivezető utat keresniük a válságos helyzetből. Eszmélkedésük tudományos színvonala a feudalizmus általános válságának elmélyülésével párhuzamosan emelkedik, és az 1848-as forradalmat megelőző években jut el a tudományos önállóság szintjére. A forradalom értelmiségi nemzedéke már úgy tekint a közgazdaságtanra, mint a polgári átalakulás egyik legkevésbé nélkülözhető eszközére."(Uo. 53.) Ha nem látnánk a dátumot - 1961 -, azt hihetnénk, hogy a nyolcvanas évek Valóság-beli reformközgazdász tanulmányainak az inspirációja látszik ezeken a mondatokon.

De Benkőt a gazdaság másért és főleg másként érdekli, mint a nyolcvanas évek reformközgazdászait (akik azonban bizonyos tekintetben követőinek nevezhetők). Benkő folyamatokat tár fel és ábrázol, a polgárosodás lépéseit, ahogyan az elmaradottság tudatosulása felébreszti, elébb elszigetelt individuumokban, majd kollektív szinteken a helyzet megváltoztatásának igényét, s a feladat megoldásához szükséges tudnivalókat be tudja építeni - részben a kameralista-merkantilista központi hatalom intencióinak helyi nyelvekre és igényekre való lefordításával - egy megtorpanásokkal és visszaesésekkel tarkított, de állandóan bővülő és javuló iskolarendszerbe: Honterustól és Apáczaitól Bethlen Miklóson, Huszti Andráson, Benkő Józsefen át Aranka Györgyig, George Sincaiig, Tessedikig és Bolyai Farkasig sorsokon és eszméken mutatja be, hogyan hódítanak maguknak tért a XIX. század elejére viszonylag korszerűvé differenciálódó oktatásban a polgárosodás követelményei, köztük nem utolsó sorban a természettudományos és a gazdasági ismeretek. Az egyéni sorsokon és intézményi differenciálódásokon keresztül dokumentált erdélyi civilizációs fejlődést aztán az európaiba illeszti be: „Attól az időtől kezdve, hogy a feudális rendszer keretében létrejönnek a tőkés termelés csírái, ahogyan gyorsul a kereskedelem s a manufakturaipar fejlődése, és gyarapodik a városi lakosság, szükségszerűen a nevelés előtt is új társadalmi feladat jelenik meg: a termelésben fellépő új tudásszükséglet kielégítése." (143.) Nekilendül a „civilizáció processzusa", amint azt, Benkőhöz hasonlóan hangsúlyozva, hogy értelmetlen „civilizáció" és „kultúra" akkortájt divatos elválasztása, Norbert Elias megfogalmazta; csakhogy neki akkortájt errefelé még a nevét se hallotta senki.

Erdélyben „a társadalmi igény azonban nagyobb volt, mint amennyinek a kielégítésére a bécsi udvar hajlandó volt vállalkozni.... Azoknak, akiknek érdekük - gazdasági érdekük! - fűződött a modern termelés meghonosításához, gondolkozni kellett a szakemberképzés egyéni útján-módján, s rá kellett szánniuk magukat, hogy érdekében akár anyagi áldozatot hozzanak." (135.) Azaz az érdek - gazdasági érdek! - kellő értelemmel párosulva (lásd újra Norbert Elias) szellemi pedagógiai értékké válhat; ez a Prozess der Zivilisation (Basel 1939) alapja.

Elias műve Nyugaton is valamikor a hatvanas-hetvenes évek fordulóján vált divattá, magyarul pedig sok évtizedes késéssel jelent meg. A fenti Benkő-idézet A nagyszentmiklósi mezőgazdasági iskola és Tessedik Sámuel című tanulmány (Korunk, 1966) bevezetőjéből származik, s a következőkben Benkő körülmények és életsorsok releváns részletezésével mu32