Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Fekete J. József: A könyv és a könyv nélküli irodalom
D. Károly ötletgazda a következőképpen vázolta: „Virtuális könyv: Olyan könyv, amely csupán és kizárólag a virtuális térben nyeri el létezését, onnan nem emelhető ki. Ezt nem törvény vagy szabály tiltja, hanem a lényegéből fakad, mint ahogy a felhő lényege is saját felhőségében foglaltatik: amint lecsapódik vagy feloszlik, már nem felhő többé, hanem eső, hó, jég - vagy láthatatlan páratartalom. A is ugyanígy megszűnik önmaga lenni saját életterén kívül.- A ~ nem csupán minden nyomtatott társától különbözik élesen - ugyanígy nem téveszthető össze semmilyen digitális kiadvánnyal vagy e-bookkal, nem is hasonlít rájuk, lényegét illetően különbözik tőlük, azoknak ugyanis van valamilyen szövegteste (ha digitális jellegű is), amelyet akár ki is lehetne nyomtatni - míg ilyennel a nem rendelkezik. A hiányzó szövegtesten kívül azonban a szinte az összes többi olyan tulajdonsággal rendelkezik, mint hagyományosabb társai. A —nek van szerzője, címe, gyakran szerkesztője, összeállítója - és természetesen kiadója is. Van borítója, nem ritkán hátlapja, utóbbin a szerző fotója és esetleg nyúlfülnyi farkszöveg, vagy hogy is hívják. Továbbá: a katalogizálható, szerepeltethető a legkülönfélébb bibliográfiákban; ennél is fontosabb, hogy lehet rá hivatkozni, utalni rá, illetve akár idézni belőle, szerepeltetni lábjegyzetekben és irodalomjegyzékekben. Lehet továbbá reagálni rá, írni róla rövid ismertetést, hosszabb kritikát vagy terjedelmes tanulmányt. Feldolgozható keletkezéstörténete, elemezhető tartalma, formája, stílusa. Lehet róla beszélni, interjút adni, vitát folytatni, konferencia témájául kitűzni. Szolgálhat szakdolgozat, diploma- munka vagy doktori értekezés témájául. Lefordítható más nyelvekre, készülhetnek belőle adaptációk. Érhetik elismerések, adhatók rá díjak, beleértve a legmagasabb virtuális díjakat is.- A — megjelenését virtuális könyvbemutató teszi visszavonhatatlanná. Virtuális könyvbemutató: olyan virtuális esemény, amelynek során a virtuális könyv bemutatásra kerül. Helyszíne valamely internetes honlap. Résztvevői: a kiadó képviselői, a könyv szerkesztője, a szerző, továbbá meghívott írótársak, akik bemutatják a könyvet: elmondják gondolataikat róla, ismertetik tartalmi, formai, stiláris sajátságait, rámutatnak jelentőségére, szólnak várható fogadtatásáról, stb. stb. Szükség esetén természetesen idéznek a könyvből, utalnak konkrét szöveghelyekre, stb. Ezek egyaránt lehetnek szakmai expozék és személyes hangú felszólalások. Elképzelhető egyes részletek felolvasása-előadása is színészek vagy a pályatársak, barátok részéről. Ezek után a kiadó képviselője a megjelentetés körülményeiről és a kiadó további terveiről szól, majd a szerkesztő beszél a kézirat keletkezéséről, netán magáról a szerzőről, aki a végén szót kap, és szintén mond ezt-azt. (A végső sorrend és maga a lefolyás is változhat.) Ezután a résztvevők a sajtó rendelkezésére állnak, majd kötetlen beszélgetés következik." * Kétségtelen, a digitális technológia és az informatikai kultúra módosította a tömegkultúra esztétikai kódjait, és ettől a jelenségtől se félni, se megijedni nem kell. Persze ez a folyamat is sajátos forradalom, néhány talapzatról ledőlnek a szobrok: az (elit23) íróé és az (elit) olvasóé mindenképpen. Helyükbe egy új nemzedékkel új szereposztás is kerül, a tömegkultúra esztétikai kódjaként az ifjúsági kultúra társadalmi kódjai lesznek értelmezhetők. Kömlödi Ferenc24 meglátása szerint a technokultúrában az új szupernyelvnek, a digitális adatrögzítésnek és az új szupermédiumnak, a hálónak köszönhetően szorosan összefonódik egymással a művészet, a tudomány, a vallás és a technika, és ennek az összefonódásnak egyenes folyománya lesz az irodalomról való beszédmód megváltozása; új terminus technicusok alakulnak ki, illetve kerülnek használatra az irodalom vonatkozásában, olyanok, mint a scratch, a loop, a sampling. Egyelőre azonban szerényebb és ritkább az új irodalmi formák eszköztára, ami zömmel még a számítógépet megelőző technikai-technológiai-módszertani lehetőségekből kifejlődőt verbo-voko-vizuális irodalom lehetőséget alkalmazza számítógépre. Papp 117
