Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 12. szám - Lászlóffy Aladár: Ha valakit bánat mardos; Ladach; A fontos pont; Az élet csendes ars poetikája; Halotti Beszéd (versek)

Az élet csendes ars poétikája

A jóvilág idején jobbak voltunk.

Nagyapó fákat ültetett nekünk, bár árnyékából idejében szóltunk, a diójából mi sem ehetünk.

Egyetlen csöndes Arany János kéne s egy Margit, aki mindössze sziget.

De hát Villon óta az utcalányok másnak mutatják meg a mellüket.

Ma aznap lesz és lehet még akármi: az operettbe való lágykenyér, s sültgalamb, hogy legyen mire várni, egy ér melléki tenyerén az ér.

Az egyetemes kenyérpirítótól a szégyenlősebb kenyér elpirul.

Húzz csatornát, vezess vizet a tóból - s ha minden ilyen ügy kudarcba fül,

s az iskolába már magadban járhatsz s lábad nyomában senki nem üget, végre kizárva: Szigetvár nem párharc, és Gettysburg, és Koszovó liget.

Halotti Beszéd

Mindennap temetnek és folyton felemelkednek lehetetlen Atlantiszai új életeknek. Milyen sokan vagyunk már, de tízmilliárd sem lesz elég ahelyett az egyetlen helyett, aki megszűnik.

Kihunyt a lámpa: este lett életében, elmúlt, mint egy betelő évezred, el kellett engedni a kezét, mint az elnehezülő Titanicnak.

92