Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 12. szám - N. Horváth Béla: Wilhelm Reich- és József Attila- párhuzamok

gással: „A vezetés és a tömeg közti kapcsolat megengedi, hogy a teóriát a tömegek életéből alkossuk meg és mint életének gyakorlatát, vissza is juttassuk."30

A fenti, valószínűsíthető Reich-hatások, gondolati párhuzamok után szólni kell arról a dokumentumról, amely bizonyítja, hogy József Attila ismerte Wilhelm Reich gondolatait. A Horváth Iván által közzétett József Attila-töredék Reich Dialektikus materializmus és pszichoanalízis című munkájának magyar nyelvű ismertetése: „amit kezünkben tartunk, az a Sex Pol atyjának épp ama korai, nevezetes cikkéből készült tömörített fordítás, pontosabban ismertetés, kivonat".31 Reich egyik leginkább vitatott, s egyik fő művének tartott írás 1929-ben jelent meg. Jelentőségét így foglalja össze Erős Ferenc: „A freudomarxista szintézis kísérletének ez a sokat emlegetett mintapéldánya polemikus cikk. Amelyben a szerző mindenekelőtt a pszichoanalízist marxista részről ért támadásokra reflektál."32 A tanulmány megjelenését vita követte, amely József Attila figyelmét is felhívhatta Reich munkájára. A pszichoanalitikus folyóiratban 33 Siegfried Bernfeld ismerteti az ortodox marxisták és a freudomarxisták közti disputát, több vonatkozásban bírálva Reich nézeteit. Ennek magyar nyelvű interpretációjaként a Kormikban megjelent Neufeld Béla tollából egy ismertetés. Neufeld - aki aktívan részt vett a Korunkban lefolytatott Társadalom és analízis-vitában - Reich több munkájára is hivatkozik mintegy bevezetésként, így a Szexuális erkölcs eredete címűre is. Ismerteti a német analitikus azon nézetét is, amely szerint a pszichoanalízis a társadalomtudomány segédtudománya. Végkövetkeztetéseiben pedig idézi Reich vitapartnerének, Sapirnak állítását, amely szerint világnézetileg az analízisnek és a marxizmusnak semmi köze egymáshoz.34 Jeszenszky [Molnár] Erik a Korunk egy későbbi számában a dialektika felől közelít a vitához, leszögezve, hogy a „pszichoanalízis nem alkalmazza öntudatosan a dialektikus módszert és ezért nem fedheti fel a lelki élet egyetemes dialektikáját."35

József Attila fordítása először összefoglalja marxizmus és pszichoanalízis kapcsolatának addigi tudományos vitáját, majd a marxista „elmélkedők" kritikáját ismerteti. A tanulmánytöredék egész hangnemét a tárgyiasság jellemzi. Más írások szellemes vagy poentí- rozó oldalvágásaira csak az olyan kitételek emlékeztetnek, amelyekkel Reich bizonyos értelemben a klasszikus freudizmus moralizmusát bírálta: „értelem uralmát prédikálja" „utópikus racionalizmus." A pszichoanalízis tárgyaként a társadalmasított ember lelki életét nevezi meg utalva a polémiának azon részére, amely az individuál és szociálpszichológia területén való alkalmazás lehetőségére vonatkozik. József Attila - amint a Természettudomány és marxizmus című írásában-36 is - megkülönbözteti a marxizmust mint társadalomtant és mint filozófiai módszert. A reichi tézisnek megfelelően a pszichoanalízist mint tudományt a marxizmus „segédtudományának" nevezi. A töredék végül a pszichoanalízist akarja felmenteni az „idealista tudomány" vádja alól, mondván, minden tudomány a polgári társadalomban idealista elhajlásokra tesz szert.

József Attila marxista világszemléletének változásaiban, freudomarxista nézeteinek kialakulásában kétségkívül szerepet játszottak azok a tanok, amelyeket a legeredetibb módon Wilhelm Reich képviselt. Később, már a kommunista mozgalommal történt szakítás után keletkezett művekben - Reich háttérbe szorulása, majd elhallgatása idején - is észlelhetők a német analitikus nézeteinek hatása. Az Ázsia lelke (1936) társadalomlélektani elemzései, a korábbi szemléletre - a marxi kategóriákat elhagyva - emlékeztető módon interpretálják az „Oedipus-komplexumot", az ösztönöket. Az [Ős patkány terjeszt kórt] (1937) kezdetű vers mitikus állatának képzetét Reich Emocionális pestis című munkája inspirálhatta. A patkány, amely a kórt terjeszti: a tudatosság hiánya, „a meg nem gondolt gondolat". A baj, a betegség pedig az egész Földet elárasztó „új gyalázat": „ S mert nemzetekből a szellem / nem facsar nedves jajokat, / hát egymás ellen új gyalázat / serkenti föl a fajokat."

80