Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 12. szám - Nagy Lajos: József Attiláról (Bevezeti Lengyel András)

József Attila kellemes megjelenésű, mosolygós ember volt, ismerkedéskor rögtön rokon- szenvet keltett maga iránt. Szeretett tréfálkozni, jókat tudott nevetni.

Amikor megismerkedtem vele, már tudtam róla. Úgy tudtam, hogy eleinte művészkedő, elméletileg afféle villonista költő volt. Hamarosan közeledett a szocializmushoz és amikor Párisba ment, körülbelül kommunistának vallhatta magát. Értesülésem szerint Párisban el is járt fiatal mozgalmi emberek közé: egy ízben egy összejövetelen verseket olvasott fel, de valami balsiker érte, mert egy túl intranzingens fiatalember azt mondta neki: mit akar maga, hiszen maga egy közönséges polgári költő. Ez a megjegyzés kelleténél jobban hatott Attilára, nemcsak megsértődött, hanem félig-meddig hátat is fordított a kommunistáknak és érdeklődésével az anarhizmus felé fordult. Amikor Pestre jött, anarhistának vélte magát s mikor megismerkedtem vele, az én markomba is egy röpiratot nyomott, mely a Saccho- Vanzetti üggyel foglalkozott.

Idehaza állás nélkül lézengett, verseit nem igen tudta elhelyezni, különben is azokkal igen kevés pénzt kereshetett. Bejutott munkatársnak Zsilinszky Endre „Előőrs" című lapjához, melyet Féja Géza szerkesztett. Ebben az időben magáévá tette ennek a lapnak az elméletét, tehát azt lehet mondani, hogy afféle késői ébredő magyar, illetve korai félfasiszta volt. (Zsilinszky Endre fasiszta-szimpatizáns volt, államférfi eszménye Mussolini volt.) Előőrs-munkatárs korában már gyakran találkoztam Attilával a Japán kávéházban. Találkozásaink alapja az volt, hogy én is éjszakázó, pénztelen író voltam, ő is. Nem sokat beszélgettünk, hanem inkább sakkoztunk. Attila, kávéházi mértékkel mérve, jó sakkozó volt, lassan játszott, lépéseit igen meggondolta, soha nem siette el a játékot, soha nem esett zavarba; a végletekig kitartott, akkor is játszott még, amikor már nyerhetetlen volt a játszmája. Ebben valami egészen ritka, szinte érthetetlen konokságról tett tanúságot.

Egy alkalommal kósza híreket hallottunk kormányválságról. Nem emlékszem rá, hogy ki volt akkor a miniszterelnök és kik voltak a miniszterek, de valami olyan kombinálgatásról volt szó, hogy jön Gömbös, Weltner és még valaki, ilyen Weltner-féle „baloldali." Engem nem érdekelt az ügy, Attila mással beszélt róla, én csupán jelen voltam. Attila azt mondta: „Gömbös rendben van, mert az a haladást jelenti, de Weltner és X. reakciós.["] Csodálkoztam ezen a nézeten, de hallgattam.

Később sétálgattunk is éjszakánkint. Attilánál csak olyan kilengés volt a félfasizmussal való kísérletezés, hamarosan megint a kommunista reménykedések foglalkoztatták. A jövő lehetőségeiről beszélgetve, arról aggodalmaskodott, hogy ha megtörténik majd a proletárforradalom, akkor nem lehet majd többé írni. Én erre azt mondtam: „Akkor nem fogsz írni, te az előkészítők közé tartozol, ha elérkezik az új világ, akkor munkád véget ér, vagy mást fogsz csinálni, írni majd új írók írnak; nagyon meg lehetsz elégedve, mert az következett el, amiért küzdöttél. Hol itt a baj?"

1932. szeptember elsején az Ige íróhetet tartott a Balaton táján, Veszprémben, Siófokon, Keszthelyen, Hévizén. Én is résztvettem ezen, Attila is. Attila nagyon szeretett inni [valószínűleg elírás; helyesen: enni] és folytonosan dicsérte a jó ételeket. Kissé túlságosan dör- gölődzött a jelenlévő polgári írókhoz, például Surányi Miklóshoz. Egy irodalmi vitában ellenem fordult és csatlakozott a polgáriakhoz, különösen Surányihoz. Ezt igen rossznéven vettem és soha nem felejtettem el. Hogy miről volt szó, arra nem emlékszem, csak egy kis részletről tudok: Attila azt állította, hogy annál nagyobb (jelentősebb) az író, minél nagyobb tömegek gondolkodását és érzését fejezi ki. Szóval az olvasottság mérve, mértéke az író nagyságának; én azt mondtam, hogy ez nincs így. Mert ha így lenne, akkor például Wallace nagyobb író lenne, mint Wells, vagy Shaw, hazai példát véve pedig Forró Pál jobb író, mint én, mert százszor akkora tömeg érzésvilágát fejezi ki és százszor annyian olvassák. Attila következetes maradt és azt állította, hogy „tehát Forró jobb író, mint te vagy." A vitát beszüntettem.

52