Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Valachi Anna: „Elejtem képzelt fegyverem” (Móricz Zsigmond és József Attila)
Jenő és Somlyó Zoltán előzte meg, 350, 302, illetve 285 pengős összesített segéllyel. Ld. Móricz Virág (1981) I. 64-69. 20 Az emlékezés teljes szöveget ld. Kortársak 956-960. 21 Péter (1980) 91. 22 József Attila 1934. március 2. és június 23. között Hódmezővásárhelyről keltezi a leveleit. Vö. Szabolcsi (1998) 339. 23 Horváth-Tverdota (1992) 366. 24 Móricz Budapest költői című cikke a Magyarország 1933. december 31-i számában jelent meg. 25 Ahogy költőtársai verseit fejből idézte, ezúttal Móricz publikációiból bizonyult „naprakésznek". 26 A cikk 1934. május 26-án jelent meg a Magyarország hasábjain. 27 Móricz Zsigmond Fordított tükörkép. Állástalan fiatalok és munkanélküli felnőttek című cikke a Magyarország 1934. június 17-i számában jelent meg. 28 Ignotus Pál levele Móricz Zsigmondnak. PIM, M. 100/797/1. 29 Szabolcsi (1998) 563. 30 Kortársak, 958. 31 Kálmán Kata szerint 1936 telén „Móricz Zsigmond szerelmet érzett »irodalmi modellje« iránt", de ezt „erősen titkolta, be nem vallotta, bármennyire nyilvánvaló volt is", és ez a szerelem 1937 tavaszáig mind nagyobb méreteket öltött. „Ő, aki legszívesebben kíváncsi szemmel belesett volna a Bercsényi ucca 50. szám alá, elküldött engem, hogy gépemmel pótoljam az ő mindenre kíváncsi, fürkésző szemét, vagyis úgy használt, mint egy televíziót" - írta különös küldetéséről naplójában. — Vö. Valachi (2001a) 32 Kortársak, 956. o. 33 Kálmán Kata i. m. 34 „Drága Zsiga bátyám, bocsáss meg, hogy ígéretem ellenére ma sem tettem tiszteletemet. Majdnem délig dolgoztam, tegnap déltől fogva - és este nagyon mélyen elaludtam. (...) Itt küldöm a Medvetáncot és kérlek, hogy elbeszélésed kéziratát add át emberemnek. Üzend meg véle, légy szíves, hogy magad akarsz-e korrektúrát csinálni, vagy elegen- dő-e, hogy a nyomda házi korrigálása után én és a Pali csinálunk másodkorrektúrát és revíziót. Igaz szeretettel ölel József Attila" A levelet Réz Pál publikálta először 1954-ben, az Irodalomtörténet 1958/3-4. számában (460.). Szövegét ld. JAVL 346. 35 Pszichoanalitikus szempontból József Attilát amolyan titkos „testvér-rivalizálásból" fakadó vágy is inspirálhatta, hogy elnyerje Móricz bizalmát, miután a vele egy nemzedékhez tartozó, nála sokkal sikeresebben érvényesülő - a Válasz köréhez tartozó, de Babits bizalmát is élvező - Illyés Gyula Puszták népe című könyvét a következőképp méltatta a kor legnagyobb prózaírója: „egy költői lélek vallomása". (Ld. Móricz Zsigmond: A helyzet képe tisztul. Magyarország, 1936. július 26.) József Attila Illyéssel kapcsolatos vetély- társi érzelmeire 1934 júliusában írt, elveszett vitacikke címéből is következtethetünk: Miért nem én? Vö. Nagy Csaba (1992) 36 Kortársak, 959. 37 Kántor (1968) 127. 38 Kortársak, 960. 39 Az elbeszélés Zu Weihnachten ist's schmerzlicher... címmel jelent meg a Pester Lloyd 1936. december 25-i számában, Lázár Leó fordításában. Szövegét ld. Kortársak, 430-433., ill. 829-831. Az eredeti magyar szöveg csak 1957. november 29-én jelent meg az Élet és Irodalomban - s talán nem véletlenül maradt ilyen sokáig a Móricz-hagyaték kiadatlan darabja. Réz Pál gyűjtötte kötetbe a hátramaradt műveket, s ő úgy ítélte meg a két alkotó kapcsolatát, hogy Móricz „talán még nem látta meg József Attilában a nagy költőt: a proletárfiú érdekelte, aki íróvá lett, a környezet, amely küldte, a munkások, akik mind nagyobb helyet kapnak Móricz novelláiban, riportjaiban az író élete vége felé." Réz (1960) 465-466. 40 Németh (1943) 14. 41 Móricz Zsigmond naplója. PIM M. 100/3958. 42 Az 1936. december 13-i följegyzéséből. Ld. Cséve (2001) 895-897. 43 Ld. Kortársak, 110-118. 44 Balassa (2002) 290-295. 45 A Szép Szó 1936. október végén megjelent számában olvasható 46 Vészi (1972) 47 Kálmán Kata e kézírásos följegyzése a kissé „öncenzúrázott" gépiratban már nem szerepel. 48 Ld. Móricz (1978) 621-625. 49 Kálmán Kata i. m. 50 Uo. 51 Uo. 52 „Kedves Zsiga bátyám! (...) Egy nagy kérésünk volna Hozzád, bár nem a magunk érdekében. Attiláról szóló gyönyörű megemlékezésedben szerepel egy mondat, amely szerint szegény Attilánknak annak idején nővérét nagyságos asszonynak, sógorát doktor úrnak kellett szólítania. Bár ez a közlésed teljesen megfelel a valóságnak, s Attila nekünk 48
