Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Lengyel András: A József Attila-életrajz kutatásának néhány kérdése
7 Külön nagy problémakör a pszichoanalízis: az alkalmazott terápiák éppúgy, mint az önmegértés szolgálatába állított s költőileg is hasznosított pszichoanalitikus elmélet. Itt, rosszhiszeműen, lehet a József Attila költészetén „élősködő" analitikus interpretációkról beszélni (ahogy ezt Kulcsár Szabó Ernő teszi), ez azonban értetlenségre, legjobb esetben is egyoldalú és felületes tájékozottságra vall. Kétségtelen ugyan, hogy születtek írások, amelyek analitikusan orientált értelmezését adták az életmű egyes darabjainak vagy némely vonatkozásainak (e vonatkozásban leginkább Szőke György írásai említhetők meg), s a versekben alkalmilag bizonyos „tünetek" regisztrálására is sor került. A költő betegségének mibenléte, egyáltalán a betegség versus stigmatizáció kérdése azonban sajnos valós kérdés. Ma a Bókay-Jándi-Stark szerzőhármas stigmatizáció-elméletével szemben a „betegség" mellett látszik kialakulni némi konszenzus. A diagnózis azonban már korántsem nyilvánvaló. A nehézség abból fakad, hogy József Attila immár nem vethető alá egy szokványos orvosi rutinvizsgálatnak, csak a véletlenszerűen rendelkezésünkre álló, s különböző értékű források másodelemzése végezhető el. Ez pedig egyszerre kíván filológiai és orvosi fölkészültséget; az egyik vagy a másik területen való jártasság nem elegendő. így, azt hiszem, e témakör még jó ideig ad kutatnivalót. Ám, tegyük mindjárt hozzá, a pszichoanalízis mint tárgyalandó terület egyáltalán nem szűkíthető le a betegség kérdésére, sőt a betegség esetleges versbeli felbukkanására sem. Az igazi kérdés ennél sokkal szélesebb kört fog át, s lényegében másfelé, lényegesebb problémák megértése felé vezet. Abból érdemes kiindulni, hogy József Attila mint páciens több analitikus gyakorlatával is megismerkedett. Valamiképpen mindegyiktől (elsősorban Rapaport Samutól és Gyömrői Edittől) megtanult valamit a pszichoanalitikus elméletből és technikából. A legtöbbet, közvetve, származékosán, nyilvánvalóan első analitikusától, Rapaport doktortól, akinek két könyvét, tudjuk, átstilizálta, sőt alighanem lényeges pontokon át is írta. Az eközben szerzett ismeretek pedig, megtetézve magasszintű elméleti érzékenységével és folyamatosan gyakorolt autodidaxisa eredményeivel, lehetővé tették számára, hogy - kihagyva a processzusból analitikusait - önmaga értelmezésére is vállalkozzék. Ennek számos fontos dokumentuma van, így pl. az úgynevezett Rapaport-levelek, a Szabad-ötletek jegyzéke s még több más hasonló jellegű írás. Az elemzőmunka, amely ezekre irányul s adekvát megértésüket célozza, még korántsem fejeződött be; a munkának inkább csak az elején járunk még. Annyi azonban már így is bizonyosnak látszik, hogy József Attila a pszichoanalitikus elméletet (s az alkalmazható technikát) mint önmegértési modellt - s mint költészeti nyersanyagot kezelte. Mindkettő, úgy vélem, rendkívül fontos. Úgy tetszik, utolsó éveinek az emberről nyert tapasztalatai, egész antropológiája ebben az önmegértési modellben gyökereznek, s ezáltal nyerik el alakjukat. Az, hogy mindehhez nem egy tiszta „freudista" értelmezést használt föl, hanem korábbi orientációinak (marxizmus, sőt még korábbi idealista metafizikája) némely elemeivel is szintetizálta azt, csak bonyolítja a dolgot, de nem hatálytalanítja. S a világról s az emberekről nyert fölismerései súlyát nemcsak végső személyes radikalitása, öngyilkossága jelzi. Mint költő is élt ezekkel a fölismerésekkel. Sőt, nyugodtan állítható, az utolsó években a személyes élettörténet ezen az analitikusan orientált önmegértési modellen keresztül, ennek közvetítésével vált költészetté. Az életrajz közvetlen, primér költészettörténeti relevanciája - nagyon markánsan - itt érhető tetten. Az analitikus problémák vizsgálata tehát úgy része az életrajzi kutatásnak, hogy eredményei három jól elkülöníthető, ám mégis szorosan összetartozó irányba mutatnak: a betegség, az önmegértési modell s a kései költészet megalkotottságának mikéntje ugyanis együtt, egymástól csak mesterségesen elválasztható szimbiózisban jelentkeztek. 25
