Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Legenda Mándy Ivánról
hogy meg akarja mérgezni a macskáit. - Iván félelmetes memóriával rendelkezett egyébként, kivált ilyen dolgokban, amire neki íróilag szüksége volt... Lator László: Ez a Bagyu nevű hentes volt. Domokos Mátyás: Igen, ezeket ő elraktározta a memóriájában. - Azt az őrült taxizást az éjszakában, és más dolgokat is, de nem írta meg. Egyszer azt mondta - rákérdeztem - : nem merem, nem merem - még cédulák formájában se írta le, mert mikor Iván meghalt, kiderült, hogy a szellemi éléskamráját teljesen fölélte. Nem maradt Iván után kézirat. Ha szabad két példát mondanom, hogy hogyan alakult át körülötte novellává az élet.. Voltam vele Kölnben néhány napig. O külön jött vonattal, és Jutka, a gondoskodó feleség, gondoskodó Jutka, megszervezte, hogy Ivánt minden állomáson várja valaki, és főleg azt nézze meg, hogy rajta van-e még a vonaton, nem veszett-e el útközben? Megérkezett Kölnbe, és szemmel láthatóan elveszetten szorongott, holott sikere volt az ő jellegzetes magyar; sőt pesti, sőt józsefvárosi írói világának. Valaki lefordította németre azt a hangjátékot, ami a rádióban is elég nagy sikerű hangjáték volt, Az árusok tere - és Bonnban, a könyvtárban volt egy irodalmi est, ahol ezt előadták, Robert Staufer költő vezette be, s komoly sikere volt Ivánnak. Ennek ellenére nagyon elveszettnek érezte magát, ugyanakkor hajthatatlan is volt. Talált második nap magának a dóm környékén egy teljesen íztelen, bűztelen jellegtelen svájci vendéglőt, és ott kizárólag bécsi szeleteket evett egy hétig. Nem volt hajlandó mást enni. Mi többiek fölfedeztünk egy kínai vendéglőt, ahol nagyszerű kaják voltak, de arra sem bírtuk rávenni, hogy bejöjjön, s ha semmiképpen sem hajlandó kínai ételeket enni, ott várjon ránk, mert egyébként félt egyedül maradni. Az istennek se bírtuk rávenni, s míg mi bent ebédeltünk, ő kint az utcán ácsorgott a vendéglő előtt a decemberi hidegben. Talált viszont a dóm mellett egy kávéházat, ez egy neoszecessziós kávéház volt, ahová minden áldott nap beült Iván. Harmadik napja lehetett kölni tartózkodásunknak, amikor itt adott randevút, odamentem, jött egy kedves, piros blúz-fekete szoknyás kiszolgálólány, én pedig odaszóltam Ivánhoz magyarul: te, kérsz valamit? Erre a hölgy kedvesen rále- gyintett: ó, az úr mindig csak egy kávét iszik! Szeretettel, kedvesen. Rögtön törzsvendéggé avatták Ivánt, és úgy is kezelték, szeretetteljes lenézéssel. Ezek rejtelmes dolgok, megma- gyarázhatatlanok. Albert Zsuzsa: Kedvencei, írásainak jellegzetes figurái voltak egyébként a presszós nők. Korcsai Kulcsár István: Ehhez hadd mondjak el egy anekdotát. Iván köztudomásúlag rémüldözött az utazástól, de hogy-hogynem, mikor még fiatal házas volt, a feleségemmel valahogy rá tudtuk venni, hogy elmenjünk Londonba. Nem volt egyszerű az út, vonattal mentünk, pláne hajóval is át kellett menni Doverig, a lényeg az, hogy megérkeztünk Londonba, volt ott egy ismerős barátunk, aki amerikai állampolgár volt és világfi. Azt mondta: gyertek el, megmutatom nektek Londont éjszaka. így kerültünk el egy Flanegan nevű éjszakai bárba, már éjfél fele, ahol mindenféle mulatságos dolgok voltak, például trófeák voltak kitéve, hogy ezt Hemingway lőtte, hát ezt még el lehetett hinni, ezt XXIII. János Pál pápa, ez már gyanús volt, és így tovább, ilyen vicces trófeák, benn a helyiségben pedig egy keménykalapos, ingujjas pasi nagyszerűen zongorázott. Ez az amerikai barátunk italokat rendelt, és mondta, együnk is valamit, talán egy rák-koktélt - mondta -, ami Iván számára valami egészen idegen dolog volt. Odaintette a pincért, angol pincért, és magyarul azt mondta neki, hogy kérek egy paradicsomlevest. A londoni éjszaka közepén. No most, hogy, hogy nem, a pincér - persze lefordítottuk neki - szinte megértette, mert a pincérekkel volt egy ilyen kapcsolata, és arcizma se rezdült meg, igen, uram, mondta, eltűnt, és rövid időn belül megérkezett, és Iván boldogan kanalazta a londoni éjszakában egy félvilági bárban a paradicsomlevest. Mert neki az volt az ismerős. Domokos Mátyás: Még egy rejtelmes történet: 1992-ben megjelent egy Mándy Iván no- velláskötet a Századvég kiadónál, Tépett füzetlapok volt a címe, s a megjelenés után körülbe111
