Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Tandori Dezső: A tűz testcsonk
ot bekapcsolom, aztán tudom: Grapelli szól (hegedűvirtuóz). De mi ez az azon- naliság! Amikor számomra a VÉG! Hamisítás! (Is.) „Tehát megtörtént." Tehát Szpéró halott. Tehát etc. Maga az azonnaliság! Az írás miatt jutottam el a (nem akármilyen) halálba. A tűz testcsonk holtságá- ba. Esetleg (dr. S.E-t nem megkérdezni!) a kómából ébredés élésébe. Ezt is mind az írásért? Nem. De az sincs: „Nem írni többet!" Rémszempont: már nagyon készült egy ily írás. Csak rólam! Halálosan közel kerültem egy határhoz, megint! Valami vég jön, persze. O, ne! Ne így! (Rilke, Klee.) Hát hogy? Átmeneti idők jönnek, csak. E borzalmas halállal (vagy még egy kis élettel) példa lett volna statuálva. „íme, így jár..." (Mint ha hóhérlegények a már majdnem felnégyeltnek, Kafka, még ecetet öntenének a szemébe, kiszúrnák, néznék, ahogy buggyan. Nézni lehetett volna, ahogy túlsúlyom lebuggyan. Mint a hájleszedés. így lenne perverz? Miért lenne az? Ha LETT volna?!?!) „Megbüntettük a doktort" (Kafka). (Mégis agyondolgozódott.) Poe! Az inga és a kút! Doktor, baszod! Nem értünk tetted! A Clark volt a kút? Az inga én magam voltam?? Balaseti lehetőségek itthon. Átbukni a szokatlan helyre tett szemétládán, mikor a krumplit megyek levenni hajnalban. Fejjel a forró fazékba. Kiég a szem etc. Nincs meg a szokásos reggeli rutin. Etc. - With: amiről nem lehet: a 7...! Ez a 8. Ahhü Hanem hát a borzalmak, a közép-tömegember „szintjén": H. Schmidt német szórakoztató. Milyen rokonszenves magánember! Elmondhatja: ha megfosztanák ettől a hiper-lehetőségétől, talán, sőt, biztos, italra adná a fejét. Már most is vannak jelei. Különben, magánemberként, álszakállal jár, felesége öregasszonynak öltözik, így mennek távoli vidékekre. Retteg, autójával karambol, kiderül, nyomorultságában, ő az. Rólam mekkora nyomorultság derült volna ki? Véglegesítődött volna?! Csak egy nyomorult voltam. Függetlensége! Haha. Ez lett belőle. (Már volt) Tettem néha jót is... Aliz verebünk lábát megmentettem, igaz, nyomorékul kalitkában élte le életét, de madár ezt jól bírja. Hogyan bírta volna a tűz testcsonk? Ki lett volna ő? — Én, aki fogorvoshoz se járok (mint oly sokan, ha a gennyes fogat kihúzták). - Nem igaz, hogy a lassú öngyilkolást folytatom, s ez az élet. De valami VÉG jön. Utótoldalékok (De még mindig nem az exitálds!) Francokat se vég jön. Francokat se a „8" jön Wittgenstein 7.-ja (sic) után. Aprólékoskodás jön, pitiáner gondok és örvendések jönnek. Marad: önmagam legjobb ismerője vagyok, mert érdeklődöm magam iránt. - Nem ismer senki sem!!! (Rilke) Ez ismétlődik! Ezért lett volna érdemes! Egy olyan életlehetőségért, ahol kételyem nyomán leglényegesebbjeimben bizonytalanodom el. Ahol a nagy kitüntetés az, hogy Kosztolányinak hisznek! Ahol csak az marad, hogy lemehetsz mégis, 42
