Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Tandori Dezső: A tűz testcsonk

Igaz-e, nem igaz! hogy a világ iránt azt éreztem, amit a tűz testcsonk (tud-e szólni még akkor? gondoljuk meg, árnyalati-finom, ennek kudarcai miatt lázadó életet élek, és akkor? és AKKOR? az, a tüzes testcsonk, ha el nem vérzett, ha mér- geződése kómát nem hozott?) — oly mindegy. Túl sok volt a kényszer-munka életemben? Nem lettem miniszter, titkos tanácsos, nem vagyok Sir Geoffrey egy skót szige­ten, nyugállományban, hogy - ha! - legföljebb egy adag cián végezzen velem? Ide, a Clark aszfaltjába vezetett mindaz, amire törekedtem?!? ha tetszett, ha nem? Ez volt a tökéletes bűntény?Hogy elpusztítottam egyik felem? (Nem láb és törzs értelmében értve!) S mondhatnám, tűz testcsonkként, apám miért... anyám miért... de hát ezt át­kok formájában megírtam rég, versben. Büntetésem ez lenne? Ó, istenem, irodalom eszközei! Rosszabb ennél a kisember védelme sem lehet kocsmáros által, hogy aki nyolc általánost végzett, az is érdemel könyvet... jaj, hagyjuk! Ezért kellett ily bonyodalmasnak lennem?! S madaram, Totyi... ahogy ittmarad. S madaraim, medvéim emléke, ahogy itt. Azok után hogy... „Kanállal szedték össze a Dezsőt a Clarkon". De hogyan fogok meghalni valóban? * Lemenjek még délután inni egyet? Ha minek, miért? Tagolni a napot. „Tagolták..." Belerontott finomságaimba egy ilyen durva micsoda. (Ugyan, hát mit kell finomkodni. A lényeg: tűzoltóautók alá ne menj.) Mégis Szuszi (a túlvilágról) és Totyi, még él, mentett meg? Van ilyen? Mondha- tom-e, hogy nincs? ennyi finom kis önkezelés. Krémekkel, Ibuprocennel. Ahogy télen elestem a jé­gen, addig gyötörtem magam, rémes fájdalmak közepette, míg talpra álltam, nem adtam magam emberek kezére. Most? Nem lett volna jó választás! Emberek sike­res kezén is két láb nélküli nyomorék kosárember maradtam volna. Hogyan vé­geztem volna magammal? így játszottuk volna a koala kártyabajnokságot itthon? NEM!!! Mindig sokat akartam? Mennyiségre? Ez sok lett, ha valami, ez!! * Retteiatő rossz írás lenne, ha ez elmaradna: „Még hogy ma, békés délután, itt­hon, egyedül Totyival, mindent a tűz testcsonkra vonatkoztatnék!? Micsoda mes­terkéltség lenne." Megyek holnap újra a piacra, megint a Clarkon át! 40

Next

/
Thumbnails
Contents