Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Tolnai Ottó: Mitikus kovácsok; Semmis harsona (versciklusok)
Semmis harsona Valami alacsony kőfalon nyugtatta tenyerét Te kis kúpokba gyűjtötted áfáiról lekaparászott Salétromot elindultam valahová a vödörrel Zénó akkor szállt ki a kocsiból Hóna alatt a halinakötésű könyvként álcázott Forró téglával Fogadtunk szivarzsebében ott a Hardtmuth „Mephisto"- márkájú Drága réz ceruzahegyező Látni véltem ahogyan kéjes mozdulatokkal Sorban meghegyezte Majd tovább hegyezte úgymond Lenullázta irónjait Lesöpörte az angyali forgácsot Es akár eg}/ kis semmis hangszert kiIlletve megfújta a rézhegyezőt magát Senki sem tudta talán ő maga sem Egy új kor harsonajelét szólaltatta meg Hiszen a végnek is kell legyen Mint mikor a világosság elvált a sötétségtől Kell legyen patetikája Ahogyan a világosságot most lám szépen Felissza a sötétség És mondá Isten legyen sötétség: És lön sötétség. S az általános sötétség bejelentéséhez Erről akartam beszélni Kell legyen megfelelő hangszer Egy lombfűrész Élesztővágó íj Semmis harsona.
