Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi

férfiaknál elnézi (a fiatal burzsoák körében serkenti, sőt dicsőségnek tekinti)" a nemi kicsapongást, a „nőcsábítást". Micsoda puritanizmus és nőtisztelet! - holott ennek épp az ellenkezője igaz: lenézte a nőket, mert nem szerették. (Rorschach- teszt: „A szexuális helyzetekben fellépő kisgyermeki riadalmait csak úgy tudja leküzdeni, hogy alulválaszt, érzelmileg csak semleges vagy lenézhető, megvethető személlyel képes férfias, izgalmi helyzetbe kerülni.") Számára a szexualitás ezért bűnös, elutasítandó. Viszonya a nőkhöz szabálytalan. Vonzották, de félt is tőlük. És túl a nőkön: kevés emberrel volt bensőséges viszonyban, és szinte mindegyik kapcsolatában volt némi zavar. A gyermek-szülő, a férj-feleség és a testvér-testvér kapcsolatában is vannak furcsa, szinte gyerekesnek tűnő pillanatok: az önfeledt adni tudás hiánya.

A nők taszítják és vonzzák. Gyerekkorban hallotta - és bármilyen prűd volt is, nyugdíjasként leírta -, hogy a legények gyakran űztek durva tréfákat a holtfárad- tan alvó marokverő lányokkal: „felhajtották az ingüket, fűszállal csiklandozták, vagy éppen kocsikenőccsel kenték be a lábuk közét". Harmincévesen, Pompe- jiben elnézte a házak ormára vésett falloszokra kuncogva pislogó, 17-18 éves angol leányiskolásokat. Nővére szerint: „Egyik tanítványának a húga és Rákosi között gyengéd szálak fűződtek mindaddig, míg a fiatal nő polgárias világnézete Rákosi vonzalmát semmivé nem tette. Ennek ellenére ezt a vonzalmat tekinthetjük egyetlen komoly fiatalkori szerelmének." O ezt sem említi, egyébként pedig a diplomázásig, húszéves koráig nem volt annyira osztálytudatos, hogy némi „polgárias világnézet" lelankasztotta volna. Inkább egy újabb kudarcról lehetett szó.

A Tanácsköztársaság Bécsbe menekült vezetőit a magyar kormány kikérte Ausztriától. A Rákosi elleni vádiratban többek között szerepelt, hogy a budapesti posta és távíró női alkalmazottaival szemben erőszakoskodott. „Mikor az ügyész ezt felvetette, mosolyogva azt mondottam neki: sajnálatomra ez csak aljas rágalom." Egy Münchenben kiadott 1962-es könyv azt állítja RM igazi titka egy törvénytelen gyermek. A fattyú elmondja, az anyja férje trippert kapott, és RM az asszony zaklatott „lelkiállapotát kihasználva" ejtette teherbe. A nagy ember zabi- gyereke RM esetében is kitaláció. Pedig elkelt volna egy ilyen viszony RM kopár életében.

Állítólag 1918-19-ben volt egy Flamm Mária nevű - és későbbi feleségére hasonlító - menyasszonya. Egy szavahihető visszaemlékezőnek maga a hölgy beszélt a tervezett házasságról, de ezen túl se a tervnek, se a hölgynek nincs más nyoma. 1920 nyarán, amikor RM megérkezett Petrográdba, az utcán utána fordult a kiütéses tífusz miatt tövig levágott hajjal járó lányoknak. A háború, a hadifogság úgy kaphatta derékba 1914-ben a huszonkét esztendős ifjút, hogy egyetlen sugárzó szerelme sem volt. Első emigrációja éveiben (1919-1924) internálása után annyit utazott titokban, hogy ez szinte kizárta a tartós viszonyt. Ám 1925-ös budapesti lebukása után kiderítették, hogy Braun Vilmos (ez volt RM egyik álneve) nyáron a velencei Venier Panzióban lakott nyolc napon át. Méghozzá egy hölggyel (Reich Gabriella) meg egy másik úrral, és budapesti művészeknek adták ki magukat. Azt nem tudjuk, hogy a hölgy a két férfi közül kivel lakott.

RM harminchárom évesen került börtönbe. Szabadulásakor a negyvennyolc éves férfi bevallotta verselgető emigránstársának, hogy a zárkában tizenöt éven

102