Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi

pénze elfogyott, és hiába kopogtatott egy nap tíz helyen is, tökéletlen nyelvtudása miatt sem kapott munkát. Érkezett viszont csomag hazulról. Ki is ment érte a kikötőbe, de éhes társai bánatára egy üres faládával tért haza, mert nem volt pénze kiváltani a csomagot. Ám helyben elfogyaszthatta, amire képes volt. Ő nekilátott, és „két kiló szalámit és jó nagy adag süteményt evett meg a vámhivatalnokok előtt" - emlékezett társa, későbbi sógora. RM végül fizetés nélküli francia levelező gyakornok lett egy hamburgi cégnél. Ettől kezdve kiegyensúlyozottá vált az élete.

Bár RM rossz memoáríró - „nyugdíjasként" írott visszaemlékezése egyetlen célja, hogy megalapozza saját szobrát -, szociográfusként többször megcsillan. Figyelemre méltóak hamburgi majd londoni tablói, és jó megfigyelőkészségről tanúskodó portréi is. „A hajógyártás akkor még alig volt gépesítve... Néha hosszasan elnéztem, ahogy a hajókovácsok a hajó oldalán emeletnyi magasságban függve, mint a bűvészek, nagy ügyességgel, fogóikkal kapták el a sólyapartról feldobott, vörösen izzó arasznyi szegecset és hatalmas kalapácsokkal verték a hajólemezekbe." Előszeretettel bírált. Kipécézte, hogy bár már megjelentek a modern teherautók ősei, „százával dolgoztak Hamburgban - de Berlinben s egyebütt is - a kutyafogatok. Egy vagy két hatalmas kutya húzott egy kétkerekű taligát; ha egy kutya volt, akkor rendszerint mellette húzott a gazdája is. Az ilyen talyigához egy láncra erősített deszkalap is tartozott, melyen a kutya feküdt, amikor a talyiga állott, nehogy a puszta kövezeten felfázzon... S mert ahol megvolt a kereslet, a kínálat is jelentkezett: kutyatápszergyárak hirdették mindenütt termelvényeiket. Azonkívül az idős kutyával is kellett valamit csinálni... Meglepett, amikor láttam, hogy a németek a kutyahúst is megeszik, s hogy ilyen húskimérések is vannak. A mi germanofiljeink bezzeg ilyesmivel nem dicsekedtek otthon."

A kivándorlókat szállító hajók alkalmazottai hívták, nézzen körül Amerikában. Pénzbe sem került volna, mert irodai munkát ajánlottak neki az útra, és akár ugyanazzal a járattal vissza is térhetett volna. Nem engedett a csábításnak. Tartott tőle, ha kimegy, ott ragad. Márpedig ő előbb Európát akarta megismerni, és tökéletesíteni kívánta angol és francia tudását is.

A német gyakorlására Marx művét, a Tőkét olvassa, ami magyarul is nehéz lecke. Ekkor és itt, Hamburgban mégis megismeri és megérti, hogy a marxizmus „egységes a társadalom és az élet minden jelenségét átfogó, az emberiség múltját, a jelenét és a jövőjét egyaránt megvilágító tudományos világnézet". Azért kacsingat a katonaság felé is. Bújja a lovasságról, a gépfegyver és a lövészárok jelentőségéről stb. szóló német könyveket. Angolul is tanul. Szószedetére - véletlenül? - úgy írta nevét mintha y-ra végződne - Rákosy -, vagyishogy ősrégi család az övék.

A családi legendárium szerint 1913-14-ben Mátyás havi százkoronás ösztöndíját teljes egészében hazaküldte. De akkor miből élt? Anyagi helyzete elfogadható lehetett. Miután lejárt az esztendő, Hamburgból nem egyenesen Londonba ment, hanem hazatért vakációzni Szabadkára. 1913 őszén onnan utazott második állomáshelyére. (Hazatérése azért is meglepő, mert a századik évét is megélő öccse, Ferenc azt állította: - Családi életünk alapelve a szegénység miatt is az volt: mindenütt

99