Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi

kapott. Igazgatója pedig tanácsolta neki, hogy pályázza meg a jelesen érettek továbbtanulását segítő 400 koronás ösztöndíjat.

Nyáron otthon pihent. Megismerkedett a szociáldemokrata párt egyik szabadkai vezetőjével, aki „beléptette" a pártba, de azt tanácsolta, dolgozzon inkább az egyetemisták radikális polgári nézeteket képviselő Galilei Körében. (A Moszkvában megjelent 1937-es életrajza szerint: „A háború kitörésekor még nem talált kapcsolatot a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal." Mikor 1921-ben felveszik a bolsevik pártba, az SZDP-tagság nem kerül szóba. 1925-ben a rendőrségen azt vallja, hogy az érettségi után belépett az SZDP-be, és 1945-ben is arról beszél, hogy 1910 után „mint fiatal szociáldemokrata" szerepelt a politikai életben.) Vitathatatlan: a századelő haladó, baloldali mozgalmai vonzzák, a Galilei Kör egyik vezetője, a szociáldemokratákhoz húz.

Augusztus végén azzal a szándékkal utazik fel Budapestre, hogy beiratkozik a Műegyetemre. Ám kiderült, a vegyi karon az első esztendő 1500 koronába kerülne. Ez majdnem négyszerese a főreál ösztöndíjának. Ráadásul a sűrű tanrend miatt óraadásra sem jutna ideje. Szülői segítségre nem számíthat, öt testvére még iskolás. Álma a vegyészetről szertefoszlott. Orvos, jogász vagy tanár nem akart lenni, ezek felvételijéhez hiányzott is a latin érettségije. Végül a Keleti Akadémiát választotta, ahol csak két év a tanulmányi idő és negyven korona a tandíj - amit jó előmenetel esetén el is engedtek. A végzetteket a bankok, ipari és kereskedelmi vállalatok kedvező fizetéssel alkalmazták. A huszonöt helyre pályázó 150-200 jelesen érett között főképp a nyelvtudás alapján válogattak. Bár RM nem erre a felvételire készült, mégis sikerrel járt. Az akadémiától negyedórányira lévő Erzsébet körúton vett ki albérleti szobát egy festőmunkással közösen, havi 60 koronáért. Nyomban munka után kellett néznie. A vacsorája többnyire egy 8 filléres rozscipó volt: néha vett mellé 10 fillérért friss tepertőt. Az előző évek már megedzették: nagyon törekvő, nagyon tudatos és nagyon öntudatos. A tizenkilenc éves akadé- mista azt írta egy levelében: „Én a tanulásban nem a gyötrő munkát látom, hanem azt a szellemi tőkét, ami később dúsan fog kamatozni."

A Keleti Akadémia bizarr intézmény: Magyarország Balkán iránti vágyainak megtestesítője, így a világháború után néhány évvel meg is szűnt. A főiskolának szép számmal voltak szerb, román és német anyanyelvű hallgatói is. Az akadémián kötelező volt két nyugati és egy keleti nyelv - RM a törököt választotta, de ezt a nyelvet nem beszélte. Tantárgy a vám- és pénzügy, a közlekedésügy, a könyvvitel, a kereskedelmi számtan, a közgazdaság, a Balkán kérdései, a nemzetközi jog. (Előadó Berinkey Dénes, a későbbi miniszterelnök, aki RM 1935-ös népbiztosi perében volt tanítványa ellen tanúskodik. Gyorsírástanára - a Kalevalát magyarra átültető Vikár Béla - a Forradalmi Kormányzótanács elmosódott gyorsírásos jegyzőkönyveit desifrírozta a perben „kellemetlen alapossággal és tudással".)

Az akadémián tanulmányi eredménye az első évben egy jegynyit romlott, de összességében „a követelményeknek jól megfelelt". Másodévre magára talált. Korrepetálással többet is kereshetett volna, ha nem rabolja el annyi idejét a Galilei Kör, ahol titkárrá választották, mégpedig, a „vörös lista" jelöltjeként. Az 1908-ban alakult kör a tanszabadságot és a haladást tűzte a zászlajára, de küzdött az egyetemi diákság sanyarú anyagi és kulturális helyzete ellen is. A vidéki fiú

97