Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Lackfi János: Kosztolányi álma

Ez a magányos dallam azonban „a sírok alól" szól, a sírboltban nyer új, tágasabb, végső rezonanciát. Az emlék-szobában hang-buborékokba zártan lebeg az emberi lét összes fázisa, ez a zárttér egyszerre szülőszoba, halottas szoba, gyermekszoba és bálterem is. Ezek után tehát nem csodálatos, ha más világra, másvilágra nyíló kapuja is van, hiszen sírkamrába nyílik innen átjáró, onnan szivárog ide a dallam.

Jegyzetek

1 Augusztusi reggel = Kosztolányi Dezső, Összes versei, Szépirodalmi, Bp., 1989,62.

2 Álmatlanság = Kosztolányi Dezső, Összes versei, Szépirodalmi, Bp., 1989, 62.

3 Este, este = Kosztolányi Dezső, Összes versei, Szépirodalmi, Bp., 1989,110.

4 Nagy Zoltán, Ének a magasban, Összegyűjtött versek, 1907-1944, Magvető, Bp., 1962,99.

5 Oly jó ébredni... = Kosztolányi Dezső, Összes versei, Szépirodalmi, Bp., 1989,139.

6 Kemény Simon, Balkon, Athaenaeum, Bp., 1914,14.

7 Megállt az óra = Kosztolányi Dezső, Összes versei, Szépirodalmi, Bp., 1989, 34.

8 Kosztolányi Dezső, Összes versei, Szépirodalmi, Bp., 1989,114-115.

9 Őszi reggeli = Kosztolányi Dezső, Összes versei, Szépirodalmi, Bp., 1989, 397.

89