Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Balogh Tamás: „... körülbelül elég lesz egy füzetre" (Schöpflin Aladár két levele Ady Endrének)
2. Schöpflin Aladár - Ady Endrének [Bp., 1910. febr. 18. után] Kedves Barátom, éppen most imprimáltam a M. K.-beli novellás füzetedet. Címül az első novella címét adtuk neki. Radónál történt megbeszélés alapján, így: A tízmilliós Kleopatra és egyéb történetek. Nem valami fölséges cím, de úgy éreztem, hamisítás volna, ha valami színes vagy jellemző címet adtam volna könyvednek. A következő tizenkét darab van benne: A tízmilliós Kleopatra Péter Gróf története Abd-el-Kadaar * Fiúk az apjuknál Két tanár úr Az idegen fiú Az új harangok Jézus fog jönni Nyomorék Tar Péter A kék álom * A költő fia * Elmúlt a temetés. A csillaggal jelöltek azok, amelyeket meghatalmazásod alapján én adtam Radónak. Most, hogy figyelmesen olvastam őket, azt a tapasztalatot tettem, hogy erősebben hatnak rám, mint annak idején, egyenkint, a lapoknál. Bizonyára magad is csak költészeted mellék-terményeinjek] tekinted a novelláidat, egy neméül az iparművészeti munkának, mint mikor pl. Rodin porcelán vázát rajzol a s^vresi gyárnak. Ilyeneknek azonban nagyon érdekesek, tele vannak szemérmetesen rejtőzködő finomságokkal, és bizonyos értelemben megvilágítják verseidet is. Nagyon feltűnt nekem az a hasonlóság egy s más vonásban, amely a te novelláid és Peteleiéi közt van; olyasformán, mint mikor valakinek teljesen elütő arcában hirtelen megvillan egy-két vonás, amelyet valami rokona arcából ismerünk. Természetesen a falusi novellákban ez inkább érezhető. Nem tudok pontosan számot adni magamnak erről a jelenségről, de úgy látszik, abban a módban van a hasonlóság, ahogy itt is, ott is meg van fogva a történet levegője, s ahogy az előadásból egységesen, szinte muzsikálisan kifejlődik a hangulat. Nem tudom, mennyire ismerted Peteleit, s egészen bizonyos előttem, hogy nem tanultál tőle semmit, ezt legkevésbé, de úgy látszik a táj, a nép és az életkor, amelyet mindketten rajzoltok, hasonló, s mindenkinek, aki művészkézzel fogja meg, hasonló vonásokat kell belőle kifejteni. Annál is inkább hiszem, hogy ez így van, mert ha messzebbre megyek, némely nagy írónál is föltetszik egy s más ily hasonló vonás. Csakugyan úgy volna, hogy a témáknak is megvan a maga muzsikája, amely belevegyül az író leikéből kicsengő muzsikába, s a kettő együtt adja meg a mű hangulatát? Egyébiránt ez csak olyan pillanatnyi ötlet bennem, nem is érdekes talán, s lehet, ha elkezdek rajta gondolkozni, tévesnek fogom találni magam is. A vers-szemelvények füzete majd csak később fog jönni. Novellát, ha tudsz írni, küld- hetnél a V. Ú.-nak; örülnék neki. Meddig maradsz Párisban? Nem jössz-e mostanában haza? Szeretettel üdvözöl igaz híved Schöpflin Aladár 76
