Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Kelemen Zoltán: Szindbád és a többiek
Kelemen Zoltán Szindbád és a többiek „Going to dark bed there was a square round Sindbad the Sailor roc's auk's egg in the night of the bed of all the auks of the rocs of Darkinbad the Brightdayler." (James Joyce: Ulysses) Szindbád története minden bizonnyal Odüsszeusszal kezdődik. A történet arról a „férfiúról" szól, „ki sokfele bolygott", azokról a férfiakról, akik útra kelnek, többnyire tengeren, még gyakrabban az emlékezés végtelen irodalmi útjain. Odüsszeusz és Szindbád között nemcsak a Nemtudást író Milan Kundera vagy a Béke Ithakábant és a Szindbád hazamegyet egyaránt jegyző Márai Sándor ismerte föl a párhuzamot, hanem a mottóban idézett James Joyce is, aki Ulyssesét, Leopold Bloomot művének egy fontos helyén Sindbadnak nevezi1. Ez a Sindbad azonban a görög kultúrából is származik, hiszen Joyce többjelentésű szövege nemcsak a rukk madár tojására utalhat, amelynek fontos szerepe van az Ezeregyéjszaka hajósának történeteiben, hanem az egyik legrégebbi görög teremtésmítoszra is, midőn Nüx a Széltől megtermékenyített ezüsttojását a sötétség ősölében költi ki. Erósz születik meg elsőként a tojásból, de ugyanez az őstojás tartalmazza már a tengert is alul és az eget fölül, a teremtés innen már folyamatos, a kaland elkezdődött2. A szerelem, a tenger, a végtelen vándorlás kalandja. Minden adott már a kezdetben a hajósok számára, nevezzék őket Odüsszeusznak vagy Szindbádnak. Szentkuthy Miklós élvezetes, de kevéssé szöveghű Ulysses-fordításából ez nem olvasható ki ugyan, az azonban nyilvánvaló, hogy groteszk módon bár, de Szindbád megnyugvása, kozmikus megérkezése, visszatérése és mitizált elpihe- nése az, amiről a végéhez közeledő Joyce-regényben szó van. Ezt az értelmezést erősítheti a regényt lezáró rész, Molly monológja. Milan Kunderával kapcsolatban szándékosan pontatlanul fogalmaztam, mivel Nemtudás című kisregényében név szerint nem említi Szindbádot. Odüsszeusz kapcsán fejti ki azonban véleményét a nosztalgiáról, amelyet a íüótoó és az á^yotj szavakból származtat, s ilyen módon a visszatérésért érzett szenvedést, szó szerint is a honvágyat jelenti. Fejtegetéseiből kiderül, hogy amennyiben Odüsszeusz az első nosztalgikus, úgy az emigránsok - köztük Kundera - az utolsók3. Az emigráns lét és a visszatérésben megbúvó lehetőségek boncolgatását tekinti föladatának az író. Szerinte Odüsszeuszt az jellemzi, hogy „Az ismeretlen szenvedélyes becserkészésénél (a kalandnál) kedvesebb számára az ismerősség dicsőítése (a visszatérés). A végtelennél (mert a kaland sosem akar véget érni) kedvesebb a vég (mert vLsszatérni annyi, mint megbékülni az élet végességével)."4 Márai Sándor Odüsszeusz- regényében a Dante Isteni színjátéka által is fölkínált mintához igazodik inkább, amikor hőse újra a kalandot választja. Szindbádja viszont hazatértével nem kevesebbet választ, mint a halállal végződő életet, hogy utána a művészet halhatatlanságába utazhasson Felvéghy úr vörös postakocsiján. Kundera fölhívja a figyelmet arra, hogy utazásai végén mennyire fontos volt az ithakai hajós számára az otthonnak az a bizonyossága, amelyet az öreg olajfa megpillantása és megérintése-tapasztalása nyújtott. Az emlékezésnek ez a teremtő aktusa az, ami Kundera Odüsszeuszát összekötheti a magyar irodalom legjelentősebb Szind- bád-alakjával, akit Krúdy Gyula teremtett írói alteregójául. Az emlékezet teremtése szinte kizárólag művészi tevékenység. A múzsák Mnémoszüné, az emlékezet istennője és Zeusz 50
