Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Dobozi Eszter: Vasárnapi írók, dekonstruktív epigonok

nést. Legyen bár akármilyen szerény is létrehozójuk, kitörölhetetlen igénye, hogy megmutatkozhassék. Az amatőr rendszerint el is éri, hogy publikálhasson. Ha nem fogadják sehol sem az írását, megteremti a maga nyilvánosságát. (Olvashattunk nyílt levélbeli beszámolókat erről a közelmúltból elbocsátott lapszerkesztőtől: az amatőr nem válogat az eszközökben ilyenkor.) Könyvet ad ki saját költségen. Lapot alapít. Pályázatokat ír. Kilincsel. Mindenütt ott van. Az amatőr fáradhatatlan. Elutasítják? A pénzemberek között hamarabb talál támogatót, mint a valódi irodalom alkotója. Az amatőr harcos egyéniség. Elszántabb, mint az író. Az élhetetlen költőről pedig ne is essék szó.

Az amatőr irodalomhoz való viszonya roppant ellentmondásos. Miközben lenézi és megbélyegzi, elvtelenséggel gyanúsítja az őt be nem fogadó irodalmat (az ő szemében a bevett alkotó mindig kollaboráns, hatalmat kiszolgáló stb.), folyvást keresi is az alkalmat, hogy a neves író vagy költő közelében tudhassa magát. Az amatőr amennyire gyűlölködő, annyira törleszkedő is. Becserkészi a nagy vadat. Meghívja író-olvasó találkozóra, aki talán észre sem veszi, hogy jelenléte csak ürügy. A meghívó fél ugyanis nem őt ünnepli, hanem önmagát, hogy együtt szerepelhet a nagy emberrel. Nagy embernek - mert először és talán utoljára van az adott helyen - fel sem tűnik, hogy nem más zajlik irodalmi est címén, mint a laikus közönség megtévesztése: Y1 köszönti mint a helyi alkotók feje (amivé természetesen maga nevezte ki önmagát a vele hasonszőrűek egyetértésével) a hírességet. Következésképpen Y1 máris úgy viselkedik, mint aki a hírnév első számú várományosa. Legközelebb - és már csak a régi ismeretség okán is - eléri, hogy szerzői kiadásban megjelenő könyve előszavához nevét adja, akinek országos hírű neve van. S nem is alaptalanul, hiszen jelenkori prózánk egyik legkiválóbbja ő. (Kedves rajongókat fölöttébb kényelmetlen volna visszautasítani - van, akinek ez a mentsége. Van, akinek az, hogy jámborságban nincs senki, aki túlszárnyalná őt.)

Az élő irodalom egyik közismert alakját zsűri elnöknek hívták meg egy amatőr kezdeményezésen alapuló költői versenyre X1 városba. Aztán a díjazottak és nem díjazottak írásaiból egy kiadványt állított össze az egyesület. Mintha a zsűri elnöke ehhez is adta volna a nevét. Ráadásul azzal a rafinériával dolgoztak, amely miatt már Babits is perlekedett idézett írásában. A nyomtatásra alig érdemes, vagy e színvonalat el sem érő írások együtt szerepelnek a kötetben Csokonai Vitéz Mihállyal, Berzsenyi Dániellel, Petőfi Sándorral, Ady Endrével, Aprily Lajossal és egy-két ma élő ismert szerzővel. Együtt közlésüket egyedül az indokolja, hogy mindannyian szenteltek egy-egy művet annak a bizonyos folyónak, amely a költői verseny tárgyát képezte. A magyar irodalom klasszikusai és a kortársak is, az amatőrök is.

Amatőr író megállíthatatlan a pályán, ha önkifejezési vágyához üzleti rátermettség társul, hát ha még ötleteit politikai tőkére is át tudja váltani. Nemrég elhunyt kitűnő kortárs írónkhoz egy szép napon külföldre szakadt hazánk fiának álcázott urak érkeznek. Hogy álcázottak, ekkor még nem lehet tudni, mert igencsak jóravalónak mutatkoznak. Egyikük kéziratot vesz elő visszafogottan előadott, de határozott kéréssel: kortársunk adjon ajánlást műve első kiadásához. (Minő szerénység: titkon máris a sokadikat tervezik.) Amelyről azt is elárulták, hogy angol szerzői névvel fogják a nagyközönség elé tálalni, mert úgy tudják, ezáltal kelendőbb a könyv. Kilóg a lóláb, hiszen a magyar középkorba helyeződik a történet. Sebaj, mondták az urak, akkor majd úgy fogják eladni, mintha a szerző külföldi rokona volna az író. A regény csapnivaló ugyan, de kortársunk még sosem utasított vissza senkit, aki szépen kérte. De hisz ki hallott már olyan békességet szerető emberről, aki az írni nem tudónak szemtől szembe képes mondani, hogy tehetségtelen. Összehozott tehát pár sornyi szöveget. Olyat, amelyről úgy vélte, nem bántja meg vele a próbálkozókat, ugyanakkor miatta saját maga előtt sem kell szégyenkeznie. Nesze semmi, fogd meg jól. A nesze semmi, fogd meg jól azonban embereinknek éppen elég volt ahhoz, hogy kortársunk sorait lobogtatva szponzort is kerítsenek a kézirathoz - mégpedig a legmagasabb po109