Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Bence Erika: A teremtő olvasás pillanatai (Bori Imre: Ember, táj, történelem. Délvidéki olvasókönyv)
Bence Erika A teremtő olvasás pillanatai Bori Imre: Ember, táj, történelem. Délvidéki olvasókönyv A Délvidék, azaz a földrajzi határokat messze meghaladó szellemi haza és léttér elfeledett, így a folytonosságból is kiszakadt irodalmi, kultúrtörténeti és történelmi hagyományából állított össze olvasókönyvet Bori Imre. Amikor nem az irodalomtörténet, s nem a tanulmánykötet műfajait, formai kereteit és eszköztárát veszi igénybe valamely térség kolltektív történeti tudatának megőrzésében, megmentésében, vagy mint esetünkben - visszaállításának kísérletében, az olvasás, a befogadás jelentőségét, az olvasói emlékezet és a befogadói tudat szerepét értelmezi kiemelt fontosságú tényezőként. Vállalkozásának mértékét, s mindenekelőtt értékét, nemcsak a felkutatott és feldolgozott forrásanyag nagysága jelzi, de a létrehozás nagy arányú koncepciója is, hiszen e könyv teremtő elve a hagyomány újraírásának és értékelésének gondolata, a válaszadás szándéka azon dilemmákra, melyek a térséget jelentő kultúrtörténet létét vonták kétségbe. A Délvidéki olvasókönyv elsősorban a külsőségekre építkező történeti tudat helyénvalóságát kérdőjelezi meg; azaz, ha vidékünk történelmét és művelődéstörténeti hagyományát nem mutatják, nem jelzik borzongató és dicsőséges legendákkal ötvöződő várkastélyok, kódexeket rejtő kolostori könyvtárak, híres kollégiumok és emlékezet ősiségükben egyedülálló balladákat, vagy más folklórkincset, az nem jelenti egyúttal azt is, hogy nem voltak, s hogy a jugoszláviai magyar irodalomnak nevezett kisebbségi irodalmi reprezentáció szellemi légüres térben keletkezett; a „lapályon", miként irodalmunk „atyja", Szenteleky Kornél nevezte vidékünket. Bori Imre Ember, táj, történelem című könyvének olvasása mindezért teremtő szellemi kaland, belépés egy elveszettnek hitt, többnyire a török dúlás, az ország többszörös és többszöri feltagolása, a kényszerű elvándorlások és újbóli betelepítések zűrzavarában feledésbe merült világba: a földrajztudósok (a könyvben idézett Gróf Teleki Pál és Princz Gyula) szemével egyhangúnak láttatott dél-alföldi táj - „a védte- lenség, s a kiszolgáltatottság metaforájává vált" Barbaricum, s a limes védte római Pannónia, a Szerémség - szorgalmas, csodaváró, lázadó és eltiport, győzedelmes és üldözött emberének világába. Számos építészeti emlék, régészeti lelet, útleírás, kódexek megőrizte legenda, bibliafordítás, történeti munka tanúskodik a honfoglaló magyarok nyelvi és szokáskultúrájának jelenlétéről, a középkori keresztény magyar szellemi kultúra térhódításának jeleiről a vidéken, amely egyúttal a magyar írásbeliség bölcsőhelye is, hiszen a Bécsi-, a Müncheni- és az Apor-kódexek megőrizte Huszita Biblia, magyar nyelvű huszita papok munkája, Kamoncon készült. A Rómaiak, görögök, hunok, avarok, magyarok című fejezetbe Bori Imre a vándorlások korának, illetve a kora középkortól a török veszedelem megjelenéséig terjedő időszaknak magyar vonatkozású emlékeit jelentő, idéző, mutató vagy azt tárgyaló szöveg- és képi anyagot válogatta be. Részleteket olvashatunk történészek és történetírók (Györffy György, Szekeres László, Móra Ferenc, László Gyula, Anonymus, Dercsényi Dezső, Érdúlyhelyi Menyhért, Hegedűs Antal, Fügedi Erik, Nagy Sándor), utazók (Priszkosz Rhétor, Bertrandon de la Brocquiére) munkáiból Sirmiumról, a Római-sáncokról, az aracsi sírkőről, a királyné-gyilkos Törefi Péterről (azaz: Petur bánról), aki Újvidék határának földesura volt, vagy Újlakról, mely a középkorban nagyvárosnak számított. A Forgószélben című harmadik fejezet a török felperzselte és semmissé tette vidék folklórját, tárgyi- és építészeti kultúrájának nevezetes darabjait, illetve emlékeit ismertető szövegfeldolgozások gyűjteménye - a szerémségi szőlészet-borászat nyelvi és néprajzi emlékeiről, Szabadkáról és nevéről, a bácsi várról olvashatunk itt. Bori közli Váradi Péter bácsi püspök két levelének részletét, melyek a korabeli vár és környéke lakosainak életéről szólnak, de a parasztháború délvidéki vonatkozásaira utaló, azt feldolgozó szövegek (pl. Móricz Zsigmond regénytervének részei) is itt kaptak helyt, mint ahogy a szabadkai születésű Szabatkai Mihály 1515-ben íródott költeménye, a valkó megyei, fényes életpályát befutott Zay Ferenc Bánffy Jakab török felett aratott szerémségi győzelméről szóló története, a Péterváradon iszogató Dojcsin Péter bánról szóló szerb népdal, vagy a kor más írástudóinak a térséghez és történéseihez kötődő munkája (pl. a kamond születésű Szerémi György, vagy a Petrarca-fordító és Erasmusszal levelező Brodarics István művei, az énekmondó Tinódi Lantos Sebestyén a Szegedi veszedelem 107
