Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
nyéknek. Mielőtt azonban elsodorná a közélet, felmorzsolnák a mindennapok, életének egy váratlan fordulata hozzásegíti ahhoz, hogy jövőjével is szembesüljön, és egy önmagára nézve érvényes, a személyiség autonómiáját megőrző értelmiségi magatartás révén megalkossa a maga szintézisét. A regény voltaképp ennek a szintézisnek az eredménye, írói összefoglalása - a hiány eszközeivel. ->hiány IV. Balia D. Károly Szentkuthy „Ki röfög ott a karzaton? Ki akar kifütyülni páholya poloskás szatyrából? Hogy aszongya: ez megint lexiokon? szótár? unalom és mekegő mechané? sznobok rongyszedése? semmitmondó vakfal málló és szürke maitere? Hogy hát ugyebár ez nem »művészet«;... Hát uram, zugpofám a zugolyodban idefigyelj! Előszöris: kell a fekete rossebnek minden pillanatban ah vagy oh »művészet«;. Ami Orpheusnak kell (pedagógus, lantverő, füttyre füttyben nagyerő...): hogy derék, egyszerű, tisztalelkű páterek és fráterek szépen nézzenek utána múzeumokban és könyvtárakban a fentebb felsorolt szép mannequineknek, akt-aktínáknak, klassz-klasszikáknak." Ephemeria Silver szentség Amit egy kisebb-nagyobb közösség kötelező érvénnyel tud elfogadni együttélése során, s mindazok, akik „köpnek rá", megszégyenülnek; vagy ami hivatkozási alapul szolgál akkor is, ha mibenléte, létjogosultsága idővel esetleg meg is kopik, mint a „hét szentségé", melyet fogadkozás idején bizonyságként, a harag megnyilvánulásakor szitokként emlegetnek közönségesebb emberek, merthogy mi magyarok a szentségelésre mindig találunk megfelelő indokot. Bálint Péter szerelem Örök Platón-paradigma. A hiányzó félrész tragikuma nemcsak lelki szinten működik férfi és nő között, hanem tovább bonyolódik. Ha a lelki megvan, éppen összepasszol, akkor biztos a testi nem stimmel, ha meg a testi illik épp össze, akkor meg a lelki nem akar sehogy se passzolni. De azért vannak csodák. Ebben az esetben szerelemnek hívják. Jász Attila szeretet I. A szeretet képessége az ember legcsodálatosabb adottsága. Nem holmi nyálas, Barbie-rózsaszín, túlédesített szirup, amellyel bármi felszínesen nyakon önthető, és amellyel a könnymirigyek bőséges váladékozásra ingerelhetők. Nem! A szeretet a hívő ember számára létforma. Gyönyörűen fogalmazza meg ezt Szent Pál a Korintusiakhoz írt I. levelének 13-14. versében. Nem idézem! Ki-ki olvassa el magának, és lelje meg benne a végső ajánlást: „Törekedjetek a szeretetre." Napjainkban éppen ez a törekvés, amely szembeötlően hiányzik. Az emberek nem kinyílni, inkáb bezárkózni, titkolózni igyekeznek, bizalmatlanok. Egy társadalomban, ahol a legfőbb érték a pénz, a pozíció, a hatalom, mindenki titkolja belső világát (ha történetesen van neki), hiszen a cél nem a harmonikus együttműködés, egymás kölcsönös segítése az előrehaladásban, hanem a vérre menő versengés, a győzelemre törés minden áron. Érdekes, hogy meglepő intelligenciája és kreativitása ellenére milyen kevéssé tanulékony a harmadik csimpánz, az ember. Évezredes tapasztalata alapján mára már tudhatná, hogy a fondorkodás, a brutalitás, az erőszak még soha nem vezetett jóra, csak tragédiára, Káintól Hitlerig és Sztálinig. Az ember az egyetlen élőlény a világon, akinek van történelmi tudata a múltról, és így bizonyos elvi lehetősége jövőjének okosabb megtervezésére. Miért, hogy mégis minduntalan megismétli a múlt hibáit, ahelyett, hogy tapasztalatai, állandóan fejlődő tudása, ismeretei és 139
