Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

megértés Kányádi Sándor szójátékra épülő verssorait először 1979-ben hallottam a költő saját előadásában: „Aki megért s megértet,/ egy népet megéltet."(-> párbeszéd) Arról a folyamatról beszél, amelyet egyik ma legdivatosabb szavunkkal (a kommunikációval) jelölhetünk. S ugyanakkor többről is. Arról, hogy meg- és fennmaradni csak abban a kölcsönös viszonyban lehetséges, amely a ~ és megértetés, a tudatáramok oda-vissza játékában folyamatosan létesül. A közös nyelv birtoklásán alapuló -> közösség megtartó erejéről. A Kányádi-versben megfogalmazott óhaj - minél többször ismételjük - minden korábbiaknál nagyobb hiányokra mutat rá. Volt-e valaha is olyan veszendő a ~ gondolati műveleteire felkészületlen? Az arra képtelen? Volt-e valaha ennyire veszélyeztetett a pária létre kárhoztatott sokaság? Veszélyeztetett, mert kiszolgáltatott. Mert kijátszatott. Rászedetett. Volt-e valaha ennyire veszendő, aki arra esküdött föl, hogy megértesse magát, a dolgok mögöttit, s főként ami magától értetődő és oly nyilvánvaló (olykor a leginkább magától értetődő, a legnyilvánvalóbb, a felfoghatatlan, az értelmileg követhetetlen vagy egyszerűen csak hatástalan)? Már készülnek ellene verőlegények, ácsolódnak akasztófák? Már csak a vezényszóra várnak gyorstüzelők, tankok, robbantgató aktivisták?

És az irodalom? Mondják, érthetetlen. Megközelíthetetlen. A bennfentesek is csak a ~ tudományával (vö.: hermeneutika) gyürkőznek. A mű értelmezése helyett a ~ről értekeznek. De hányszor érthetetlenek maradnak a mindennapi élet közleményei is! A közéletiről nem is beszélve! Érthetetlenek, hiszen elveszítettük közös nyelvünket. Egyik irányból szózat hallatszik. Pusztába kiáltott szó! Másik irányból a lét alatti lét makogása. Üvöltése. Dobozi Eszter

megnevezési hiány -> szókészleti hiány Balázs Géza-megtérés Elég volt a mozdulatlanságból. Belököm a magánzárka-sötétség falát, mert tudtam róla, hogy ajtó. Kilépek. Kint virágzó végtelen. Futok benne, lélekszakadva. Minél inkább fáradok, annál jobban futok. Végül elterülök. Meg nem mozdulnék a világért sem. Ragyogásban fekszem. Minden mozgás felém tart. Vasadi Péter

méltánylás Petőfi még személyes ismeretség híján írta ezt Aranynak: „Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, // S mgy az én szívemnek ő gyönyörűsége." Ilyesféle, lelkendező sorok ma a személyesen ismert pályatársaktól is csak a legritkábban érkeznek. A nem ismertektől soha. Esetleg, ha valamiféle hatalom birtokában vagyunk. Lőrinczy Huba

mennyvágy Mindenki a mennybe akar jutni, s bármit megtenne azért. Vagy nem tesz meg bizonyos dolgokat, s épp azért szeretne oda jutni. Mintha a pokolban még korlátlan férőhely lenne, a mennyországban viszont véges. Jász Attila

minőség Egyre ritkábban megtapasztalható tünemény, s ha igen, úgy mindenkor szoros szimbiózisban a szellemi-lelki igényességgel, az emberi és szakmai tisztességgel. Következésképp: egyik, ha csorbul, a másik is károsodik.

A mesterség - s a mester! - becsületéből fakadó minőség: jó étel-ital, gondosan szabott-varrott ruha meg lábbeli, hibátlanul megalkotott - és: előadott! - vers, próza, zenemű, a tehetség s a tudás jegyeit egyaránt hordozó kép, szobor, ipari termék. Takaros, be nem ázó tető. Takaros, be nem horpadó mondat.

111