Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

is. A szabad sajtó, a szabad könyvkiadás stb. remek dolog, de a szakmai munkáknak, különösen azoknak, amelyeknek tudományos sztenderdet kell, hogy képviseljenek, szakmai megegyezésen és valamiféle hitelesítésen, minőségellenőrzésen kell nyugodniuk. Nagy magyar nyelvi adatbázisokra lenne szükség, digitális - folytonosan újuló - szótárakra, amelyek például a határon belüli és kívüli terminológiai, euronyelvi stb. egyeztetést, magyarítást, magyarosítást, helyesírási szabályozást stb. képesek lennének naprakészen tárolni és segíteni ezzel a kommunikációt. Egyúttal szükség lenne a törvénytárak mellett anyanyelvi nyomtatványtárakra, sőt különféle szövegtípustárakra, amelyek az államigazgatásban elfogadott nyomtatványok, beadványok mintáival segíthetnék a hatékony (hivatali) kommunikációt, egyúttal csökkentenék a kevésbé tájékozottak hátrányát. Ezzel már át is megyünk a nyelvtechnológia és a lexikológia kapcsolatára. A mai helyesírás-ellenőrző programok nem fogadják el a tájnyelvi változatokat, nem fogadják el a magyar családnevek és helynevek többségét. Ezen is változtatni kell. Balázs Géza

ló My Friend The Wind. Sikoltozta a heréitek átszellemültségével Demis Roussos valahol a hetedik emelet magasságában. A társaság háromnegyede nem értette, miért éppen a legpatetikusabb dalok hangoznak fel egymás után Kóczos magnójáról, a többieket meg tökéletesen hidegen hagyta a dolog, vagy egymást bújták, vagy a poharat bűvölték, vagy az erkélyről az utcára vizeltek - a mellékhelyiséget is lefoglalta ugyanis egy pár. Mi egyebet is kezdhettek volna magukkal, ez volt az utolsó közös bulijuk. Az egyetemnek vége, a legtöbben elevickéltek az utolsó év végéig, akik nem, többé nem is igyekeztek ilyen szellemi teljesítmény elérésére. Nagy volt a hangulat, a máskor hangosan duhajkodók is többnyire hallgattak. Mariból soha nem csak a szépség, hanem valami merev távolságtartás is sugárzott. Kerülgette folyton az egyetemi esztendők alatt, ám a nőből sugárzó magabiztosság, kimértség - olykor sarki dermedtségbe csapó hűvösség - mindig eltántorította a nyílt kapcsolatkeresésről.

Most aztán alaposan ráhajtott. Ha józan, maga is röhög a Demis Roussos hangfal-té- pő romantikusságát kenterben verő pátoszán, amivel igyekezett rávenni Marit, hogy az éjszaka, vagyis inkább már a hajnal hátralévő óráit töltsék kettesben, döglött a társaság, keblében tombol a szerelem, áldás lesz az óhajtott egyesülés a most kezdődő életükre... A nő hősiesen ellenállt, de egyre gyakrabban kapott a szemüvegéhez, majd nyúlt a borospohár után, omlott róla a kimértség és tartózkodás máza, beindult benne is a motor, csak éppen fogai gátján volt még képtelen átpenderíteni azt a szót, hogy igen, vagy csak annyit, hogy jó. Esetleg rendben.

Mari hívta a taxit, és egyedül indult a lifthez, mert sejtette, bármennyire is béna a társaság, valaki kiszúrja, ha együtt távoznak, amit nem szívesen engedett volna meg magának. Egy kis flört mindenki szeme láttára csak táplálja nőiességének vonzerejét, de hogy soha senkivel se ment még el a csoportból, nyomatékosítja megközelíthetetlenségét. Kisvártatva a férfi is elindult, ám ahogy a felvonó gombját érintette, felvillant előtte a kép: a lakásán már bizonyára befészkelt ágyába Léda, aki másnap vizsgázott, és ilyenkor mindig egy nappal korábban leutazott az egyetemi városba. Visszalépett hát a lakásba, hogy Hucsitól, a —tói elkérje annak lakáskulcsát. Azt hitte, egyszerű dolga lesz, nem első eset, hogy hasonló szolgálatokat tesznek egymásnak. — azonban teljesen letargikus volt, kétméteres testében mintha kilométereket kellett volna megtenniük az impulzusoknak, mire válaszolt. Nem adom! És hajthatatlan maradt. Nem használt szívhez szóló könyörgés, moderáló rugdosás, hasonló helyzetek például idézése, semmi. —

2 06