Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

azaz minden mennyiségben rendelkezésünkre kellene állnia. Nyilvánvalóan a szemléletünk hibás, ha hiányoljuk azt, ami végtelen. -> eltelt idő Balia D. Károly

idő II. Amióta tudatos lényként élek, bennem és rajtam kívül a legfőbb hatalomnak az időt éreztem. Azt az időt, amely a Mindenség Teljességévé érett gondolkodásomban az elmúlt - megélt és túlélt - évtizedek során.

Ha ma valamire még igazán szükségem volna, akkor az ennek a Mindenség-időnek az előttem lévő birtoklása és biztonságtudata lenne. Amit igazából nem tudok megragadni, sőt pontosan leírni sem, mert nincsenek hozzá hiteles, megbízható emberi-nyelvi fogalmaink. Ennek ellenére ez az idő-hiány szabja meg cselekedeteim ritmusát, ez sürget vagy fékez különös és hatalmas sugárerejével.

Minden egyéb hiány, amit tetten érhetek magamban és magamon kívül - társadalomban, természetben, művészetben stb. - e nagy és fogalmak felett álló létező következménye. -> eltelt idő Gál Sándor

idő III. Nem mások igénye vagy akarata dönt, amely nem a kötelességteljesítésben morzsolódik el, amelyet nem az élet mellékes és érdektelen teendőinek intézésére pazarolunk - idő, amelynek mi vagyunk teljhatalmú urai. Ebből kellene a legtöbb, ebből jut a legkevesebb. Gyakran semmi. -> eltelt idő. Lőrinczy Huba

ifjúság „Mint e varázsló, tünde, parázsló, édes idilli / nap tovasurrant, úgy fut el egyszer a szép fiatalság." (Dsida Jenő: Miért borultak le az angi/alok Viola előtt) Szekér Endre

igaz A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Dolgok viszont önmagukban nincsenek. így hát semmi sem igaz. Balia D. Károly

igényesség Nem szabad lejjebb tennünk a mércét: válogassunk, gondolkodjunk, legyünk igényesek. Babits Mihály igényességét követhetjük: „Többet, örökké többet, amíg élünk" - írta A sziget nem elég magas című versében. Szekér Endre

ilia Az ilia egyszerre af, állítm, ált, birt, egysz, es., félsz mód, ff, főm, gyak., h., hangút, haszn, hat, hsz, isz, jelen, jövő, kf ksz, lat, m, mellékm, Mit, mn, múlt, nem hiv, pejor, rég, ritk, sz, Sz:, Szj:, tbsz, tn, ts, vmely, vmerre, vmi, vulg. 1. Huzamosan ül vhol, s maga köré gyűjti a közkeletű és a szakterületeken ált. haszn. rövidítésüket (nagy részük megvan a Magyar Értelmező Kéziszótárban, másik részük pedig még nincs) s a rövidítések feloldásait is. Különféleképpen összeállítható, variálható darabokból álló, éppen azért lehet maga a minden, a mindenség, s azok hiánya. A KMIK 1959-1988 szerint ugyan 1934-ben született (Tápé), de miként a többi, itt közölt toposza is kétséges (irodalomtörténész, Szeged, Tiszatáj, kritikai kiadás): valószínűleg nem adatolható. Szapphó egyik töredéke éppen az ő hiányára mutat, Cassiodorus ravennai tevékenységében is nyomokat hagyott, Hrabanus Maurus állítólag már képversbe foglalta (lappang), a lódarázs ellen pókháló, Balassi Bálint a lovában tisztelte, a (politikai) költészetben az ellenállás mértékegysége, más meghatározók szerint 1972- től a magyar nyelvű irodalom nem más, mint lábjegyzet ~hoz, stb. Egyetlennek vélhető. 2. A következő példázat, mert nem cáfolható, hogy nem tőle származik, nem is bizonyítható, hogy ne tőle származna: „Ha a világ valamennyi volt, létező és leendő rózsáját vesszük, a sárgákat, fehéreket, vérpirosakat, vadakat és nemeseket, futókat és bokrokat, s ha melléjük állnak azok is, amelyekről a perzsák Avestája szólt, vagy éppen Tacitus, az olasz misztikus

88