Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
Elvesztettem az egyetlen, az első és az utolsó lehetőséget, hogy megismerjem Nagy Lászlót, hogy tőle, a legihletettebbtől halljak egy-két élő szót a költészet születésének nagypéntekjeiről. Majd én állítok - dörrent rám a rend komor őre -, pofonokból katedrálist, ha el nem kotródik rögtön a Duna-partról... Minket nem lehet félrevezetni... Ismerjük az ilyen jómaradakat... Az ilyen jöttment románokat... Mozgás, kotródás Haza... Elég legyen a handabandából..." Lehajtott fejjel, megszégyenülten mdultam el. Nem tudom, hová. Azóta sem tudom, hol van a hazám... Számban keserű volt a nyál, s már nem tavaszt, a telet idézték a hajnalodó cseresznyefák. Évtizedek teltén már tudom, hogy ez a szerdai nap volt az egyetlen, a nagybetűs Vers, amit megírni nem lehet, csak megélni. Kitakart meztelenre, védtelenné tett. Nem oldozott fel, nem váltott meg, nem mentett meg semmi veszélytől. Csillagoktól a mocsokig hordozott, a koromtól a hóig kergetett végig útjain. Ez kellene megtörténjen mindig, valahányszor a fehér papír égtájtalan akriamezőire száműzetünk. Ne legyen többé irgalom. A verset akartam megtudni akkor. Vagy a hiányát. Pedig csak árva voltam. Apa helyett kerestem apát: egy kézfogást. Hiánya most is éget. Ma már tudom, hogy az apátián árváknál árvábbak csak azok lehetnek, akik után árva sem marad. Aki bitangot, fattyút, hiányainak összegét: a verset szüli, dajkálja és neveli föl. Akinek a felhők az utódai. Azokat nézi majd a ravatalon is, mert nem lesz, ki lezárja két szemét. -> Nagy László Ferenczes István hiánycikk Rendeltek tőlem egy szócikket a hiányról. Vagyis rendeltek tőlem egy hiánycikket. Nylon-harisnya? Orkánkabát? Számítógép? Színes televízió? Ma már nincsenek hiánycikkek. Ami hiányzik, az: a hiánycikk. A létező szocializmusban az ontológia kiült a semmi ágára, elkiáltotta magát, hogy éljen Major Tamás és nézte, mint úszik el a Dunán dinnyehéjként, ami lehetne, de nincs. Sorban áll egy kislányka, túrós-e az ő háta? Állóképesség, na ja. Olvasni a sorok közt kellett, állni a sorba lehetett. Értékválságról locsog a szó, szó, szó. Ahol van még nincs, ott van még érték. Ott van miért. Miért állsz sorba? Kenyerecskéért, gombocskáért, import olasz csizmácská- ért. A létező kapitalizmusban minden van. Nincsenek hiánycikkek. Telt ház. Telt has. Sorok sincsenek. Itt az ontológia bulémiás. És várja, hogy érte jöjjön egy nagy, Diana hercegnői Mercedes. Legelő kövér. Sebeők János hiány-grafika -»71-76. oldal Benes József hiányhatvány Nekem azok hiányoznak a leginkább, akiknek ezt a néhány sort publikálás előtt megmutathatnám: akiknek az ítéletében a legjobban megbíztam. Sorsom úgy hozta, hogy ez a két ember az apám és az anyám volt. Azt gondolom, hogy szülei elvesztése minden embernek rendkívüli fájdalom, és mindenkiben hasonló űrt hagy. A szellemi emberben másféle, de hasonló súlyú fájdalmat, és hiányt kelt mestere halála. Miután az én mestereim apám és anyám voltak, egyéni létük megszűnése számomra hatványozott hiányt jelent. Ezt a hatványozott hiányt szellemi létük nyomainak az olvasása és követése a legmagasabb hiány szimbólumává transzformálja. -* anyám- apám Tábor Adám 70
