Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

még élénken emlékezetemben él egy telefon-szóváltás, amikor egy („államiból" vedlett) könyvkiadó kriptokádárista vezérigazgatója - már jóval a hatalomváltás után - a fejemre olvasta, hogy ne merjek sandamészáros módjára lecsapni a kádárscsina ke- gyeletes emlékeire, ne próbáljam támadni az oratio obliqua alattomos írói fogásával, életidegen - „magyar-idegen" meséimben a Múltat. Mert „az is mi vagyunk": a legkevesebb, amit elvárhatnak tőlem, hogy „tisztelem a megpróbáltatások hősi, tisztakezű embereit és mindazokat, akik a pártállamban a lehetőségeket a Jóra fordították, a nép nemzeti üdvére és javára". Ha nem tudnám, hát vegyem tudomásul. Hogy „a mi ifjú-ságunkról ez a kívülálló hang lepereg"

nos, nálam ugyan nyitott kapukat dönget. Nemhiába bélyegzett szemtől szembe Márai Sándor „Kádár-ügynöknek", amiért recenzióimmal a Kádár-korszak irodalmát „legitimizálom", és „ennek az együttműködő bandának" rangot, jó lelkiismeretet adok. Rettegve az ismeretlentől, nem jószántamból, a biztos, harmadik hosszú börtönbüntetés elől szöktem idegenbe: a Nyugat (balos) Jókodói csupán a revizionista, „megigazult" kommunisták elengedéséért szálltak síkra, a nemkommunistákat a börtönökben még vállrándításra sem érdemesítették. De megbántottságában mind a tízmillió nem tarthatott velem, egy nemzet nem mehet neki az elaknásított határzárnak, bele a vakvilágba - a Kádár-nosztalgiások Igazoló Bizottsága előtt állva, hadd iktassam ide egyik régi versemet, amely azokról szól, akik ott maradtak, ahol voltak, ott élték le életüket - a Hóhér Házában mindenki ott élt a Hóhér Házában kezére járt neki szorgoskodott kosztkvártélyról végtére s igazában O Hóhér Urasága gondoskodott

s most? napja öröme a besározhatnék a neve légió a szennye áradat hogy szennyétől illetetlen nem marad név s a sárdobáló magáról kapar sarat

sár az életcélja sár - az életeleme a szenny szemüvegén nem látja másban a nemest a jót: ott folyjon ki a szeme ahol van! csak ő az igaz makulátlan

...De mit tehet a bíró - hóhérszűkében ha nem divat a bitó s drága a kötél? ki bűnös a vámon majd lakói a réven: ivadék az ezeríziglen-bűnökér'

mi élők ki nem várjuk ennek a végét patakzik a sok szó a zokszó sok a vád ésde mindenik -fene a mindenségét a piszok fajzatának - megjátssza magát3

3 H. Gy.: A Karkasszban. 325 o. Littera Nova, pp. 668. Bp. 2000.

56