Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

tás. Jelentéstelen betűhalmaz. Megtanultad hát egyetlen pillantással szelektálni a lényegtelent és kiemelni azt az egyetlen sort, mondatot, amely által eldől a levél, az üzenet, a hirdetés, az ajánlás, az ajánlkozás, rábeszélő ravaszkodás, kérés, kérvény, jelentés, összefoglaló, a kivonat és a kivonat kivonatának a sorsa. Eldől a sorsod is. Olvasnál regényt? Költeményt? Olvasnád a művet? A címnél azonban oly ritkán jutsz tovább. Mert figyelni kellene. Befelé. S -> csendben lenni. Hosszan, tartósan egyetlen dologra összpontosítani. Mélyre ásni. Belül kerülni idegen, sértetlen világokon. Ki tud itt még mögé gondolni látszatoknak? A sorok között olvasás fogalma szinte üres játék a szavakkal számunkra is. Eljön (eljött?) az ideje annak, hogy egy újságcikk értelmezése is meghaladja az olvasói képességeket? (-> megértés) Már csak az erős impulzusok érintenek meg. Csak a vihar robaja. A fenyegetés vicsorítása. Világomlások kápráztató fény- és fülsiketítő hangeffektusai. A mértéktelen ordítozás. Mindenből csak az, ami aránytalan, ami túlságos. S ha már aránytalan, legyen aránytalanul rossz, gyenge, gonosz. Ha már túlságos, legyen túlságosan kegyetlen, az sem baj, ha fáj, öl, megaláz, lerombol. Mert mínuszokból, tagadásokból, tiltakozásokból sosem elég a túlontúl soknál kevesebb. Vigyázz, mert megtörténhet veled: a hiperaktivitás végkifejleteként (annak épp ellenhatásaként) rád szakadó depressziódba süppedve ülsz a forgatagban bambán bámulva, mint süketszobában a néma hallgatag, és nem veszed észre azt sem, körülötted felrobbant, porig égett a világ. Dobozi Eszter

filológia Hát ezügyben is lehet valakinek hiányérzete? Sajnos igen. Nem valamiféle szakmai sovinizmus íratja le velem, hogy az irodalomtudomány ezen területének már jó ideje nincs különösebb becsülete, s így aztán nagyon kevesen művelik. Pedig a szövegek hitelessége, az egyes változatok vizsgálata, a velük kapcsolatos életrajzi háttér, a művelődéstörténelmi körülmények ismerete mind-mind fontos lehet a hiteles szöveg értelmezéséhez.

Szemléletes példa mindehhez a körkérdés nyitó mondatának idézete: „e léha, locs- ka (földön szorongva keresek) bizonyosabbat, mint a kocka". Az Eszmélet egyik változatának nevezett sorok megleptek, pedig meglehetősen otthonosnak tudom magamat az életműben. Magát a verset gimnazista korom óta ismerem, a versmondás szintjén is, s tudok a töredékes előzményekről. De bennem csak a végleges szöveg élt: „e léha, locska / lelkek közt ingyen keresek / bizonyosabbat mint a kocka". Még az első kritikai kiadás sem tudott arról a kéziratról, amelyik a körkérdést nyitó változatot tartalmazza, az csak az 1984-es második kritikai kiadásban található meg, szükségszerűen jegyzetként.

Az Eszmélet a huszadik század egyik alapműve, minden vele kapcsolatos információ fontos a szakmai vizsgálódás számára. Ugyanakkor olyan rendkívülien, kényesen tudatos költő esetében, amilyen József Attila volt, nem lehet véletlennek tekinteni a formálódó, az akár már szinte kész szöveg módosítását. A véletlen inkább az, hogy ez a kézirat fennmaradt. E két - s a rá következő három sor szövegének módosítása az alkotói műhelybe is bepillantást enged: miként formálódnak a gondolatok és a poétikai-nyelvi eszközök.

Aligha nevezhető mellékesnek, hogy a föld vagy a lelkek minősülnek léhának és locskának. Egy személytelenebb és elvontabb közlés - „ilyen a világ" - válik közvetlenül az emberekre vonatkoztatottá. A jelzők korántsem dicsérőek, de nem is vérlázító- an bántóak. Van bennük valamennyi játékosság, s ezt a hármassá váló alliteráció csak fokozza. Fontos a szorongva keresek felváltása az ingyen keresek kifejezéssel. A szorongás

43