Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Végel László: Peremregény, fattyúregény
Fattyúja vagyok ennek az áramlatnak, hiszen nem a központ, hanem a perem határozza meg a létem. Regényírói „újvidékiségem" tehát mindenekelőtt az ilyesféle hiányérzet következménye. Bármenyire is valósnak kívánom láttatni, mindig arra a következtetésre jutok, hogy csak képzeletbeli. Regényírás közben a regénytér-evidenciák hiányát kell áthidalnom, amelynek folyamán csupán egy dolog evidens: a regény tere és a nyelv tere között állandó feszültség létezik, hiszen hiányzik a regényidő folyamatos medrét biztosító természetes összhang vagy netán cinkos összjáték. A peremregény policentrikussága, amelynek egyik pontját a nyelvet meghatározó tér, a másikat a teret meghatározó nyelv feszültsége fogalmaz meg, tehát elkerülhetetlen. Meglepő módon éppen a globalizáció, a globális horizontok idején fogalmazódhat meg a peremregény apokrif jelenléte a különböző szövegvilágokban. A posztmodem korban a peremdiskurzus részese lett az európai diskurzus-stratégiának, vagyis kezdetét vette a perem emancipációja a központtal szemben. A magyar irodalmi szöveg XX. századi hagyományai viszont ellentmondanak ennek a folyamatnak. A magyarázat egyszerű: a Trianon nemcsak történelem, hanem kultúra is, sőt kultúraként akkor is eleven marad, amikor történelemként elveszti hatóerejét. A Trianon tehát kulturális traumaként tovább él, végzetesen meghatározza az irodalmi szöveg ideológiáját. Abban az esetben is, ha explicite nem fogalmazódik meg. Ennek következtében a központ regény kánonjai saját arculatú félperemet feltételeznek, akkor is, ha egy illúzióra, az illúzió gyógyírjára alapoznak. Az illúzió magva, hogy a tér továbbra sem kérdéses, továbbra is adott, és összhangban van minden más térrel. A központi térrel. Ennek az illúziónak gyermeke a kisebbségi regény, amely egyre inkább a központ dédelgetett exotikuma lett. Ez elismeri a másságot, de csak a történet, vagyis a szenvedéstörténet szintjén. Minden más vonatkozásban azonos a központtal, a különbség csupán a motívum, avagy a „tartalom" szintjén bukkan elő. A regénydiskurzust azonban továbbra is ugyanazok a kánonok szabályozzák. Nincs olyan regénytípus, amelynek szigorúbb szabályrendszere lenne, mint a kisebbségi regénynek A peremregény ellenben módosítja a kánonokat. A kisebbségi regény nyilvánvalóan másról ír, a peremregény azonban másként is, hiszen a szavak tere és hazája más, a mondatok akusztikája más, mert máshol születnek. Visszatérve a Nagy Közép-Európai Lakoma bevonul a Pikareszk Regénybe című beszély első hallásra rendhagyó történetére, elismerem, hogy a szerkesztőnek igaza volt. A határ vándorol, mert a perem bizonytalan. Folyóiratunk megjelentetését a T Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, TxXrí a Nemzeti Kulturális Alapprogram Ni;,Mzm kelti iiAus úhoksí « % # / és a MINISZTÉRIUMA József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 148
