Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Láng Zsolt: A valódi regény

val. Aki vad, mint egy csikó, sörénye lobog, és szereti, ha megkergetik a mének. Aztán Bovaryt egy bizonyos Korláth uramra. Aztán... és így tovább. Mindenkit kicserélni, ez még jó, de jön a következő kör, és akkor már megjelenik egy kocs- máros, meg valami italozó kurva is. Meg a csapos, aki egy lerobbant Skoda 120L- lel fuvarozza haza a részegeket. És a következő körről már jobb nem is beszélni! A Skodát kicserélik egy Carpati kerékpárra, az italozó kurvát egy alkoholista vécésnénire. Megint egy IX. kerületi pesti kocsmába kerültünk, ott vagyunk, az agyoncsócsált díszletek között, a füstben, a vécészagban, és lökik a borízű dumát, és ennyi.

De itt most megtörtént valami éteri gyülekezet összehordása. Valóban, ez a fe- neketlenségbe vájt barlang nagyon jó hely. Barlangi ígéret, ám a páva nem rikol- tozza gyilkos nászdalát. Minden kilátás valódi ígéret. Győzelem most a vereség elodázása is.

Itt vannak a komák és a komaasszonyok, na és a kalugyer, aki a megígért főszerepet rója fel, vagyis azt dohogja, hogy azért zarándokolt ő ide távoli klastromá- ból, hogy végül hoppon maradjon. Most aztán kibontakozik a vita arról, hogy miért nincs az ortodoxoknak történelmük, ami persze rossz is nekik, mert szembenézés nélkül semmit sem jelenthet az apokatasztázis, holott folyton úgy tesznek, mintha sokat jelentene.

Apokatasztázis, te szülj nekünk rendet! Ez az ortodox szerzetes egyetlen és utolsó mondata, viszont nem megy el anélkül, hogy ígéretet ne kapna, a következő regényben majd övé a főszerep. Vagy ha nem ott, legalább annak paródiájában. („Paródiát írsz? Kiről?" „Magamról." „Te gyáva!")

És hát ott van Galand báró is, aki még mindig csápolva hasal a betömött kürtőn, és ábrándjait hallgatózza a magos várfal tetején. Azaz mégsincs ott, és mégis ott van.

Egy leírhatatlanul félelmetes állattal hadakozik. Az állat neve: Felejtés.

Beszéljünk erről az állatról?

Olyan, mint egy óriási embrió, vagyis se füle, se farka, és bármi lehet.

Alaktalan, tehát félelmetes.

Minden regényt nehéz megkezdeni, ezt most nehéz befejezni. A Felejtés nevű állat leírása meghaladja a valódi regény erejét, mert amit leírna emitt, elfelejti amott. Ezért itt most felpörögnek a felpörgethetetlen alaktalanságok. A valóság állata működésbe rántja magát. Már csak szavak maradtak, kő, burnusz, össze, illés, ellák, semmi, asszonánc, bimbi, buglár, mikus, figura, kalaváz, betrenc, kalaj, hahazt, uisfkm, jashdtgasjhdtzf, f, r, t, f, g, z, k, á, ü, w...

És a szavakon túl a valódi regény kellemetlen létesülése.

(Vége)

112