Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Jász Attila: Miért nem írok regényt

ii i run Li

konszezus érdekében. Borges javaslata egyszerűbb. Csak azt olvassuk el, ami tetszik. A magam részéről ezt szívesen tekintem érvényesnek a regényírásra is. Legalább a szerzőnek tessék.

Tessék, íme egy másik megközelítés. A regény püthagoraszi műfaj, állapítja meg Gerorge Steiner. Nagyon tetszik ez a jelző, de elképzelni sem tudtam, a cím alapján, miért is lenne az. „...a minden egyes alkalomhoz külön teremtett stílus és műfaj igénye, az író közeledése a zenéhez és a matematikához, a nyelvből magából kikristályosult végeredmény, hogy egyre közelebb kerülünk a csöndhöz (a varázslat centrumához) -, kényszerűen adódik egy elnevezés, egy metafora, mely fókuszában összefoghatja e különböző könyveket." így szólott G. Steiner. Vagyis ez a metafora leginkább az arányok szerepét hangsúlyozná, a kényszerű elhallgatásét, a szerkezet polifonikusságát stb. Az átlagolvasó, ha van ilyen egyáltalán, ezen a ponton könnyedén vétózhatna, hogy az imént szépen megfogalmaztunk ugyan valamit, de mondani nem mondtunk semmit. Ezeket a dolgokat — általánosságban - minden regényíró és kritikus tudja, de a regény(írás) nem erről szól. Ne erről szóljon, őt ez nem nagyon érdekli, olyan könyvet írjanak neki, amilyet Borges javasol, érdekeset. Ha korábbi lendületemből még futná, idézném az Átlagolvasónak Ottlikot, aki ugyanezt hangsúlyozza, szintén a matematika és a regényírás kapcsán. (Akit érdekel, keresse a Próza című kötetben.) O is a hallgatáshoz jut el. „A regény a hallgatás szövetéből készül, nem a beszéd fonalából" - így Ottlik. És kapásból válaszol a felmerülő aggályokra, hogy a regény lenni akar valami - ábrázol, nem értelmez — elölről kezdi a világot. Tiszta beszéd, (meg)mond- hatja Átlagolvasónk is.

Steiner metaforájáról nekem Kundera jutott eszembe, meg Esterházy Harmoniája. A mit gondolok róluk és a miért nem ők lettek e dolgozat tárgyai kérdésekre azonban egy következő, jóval terjedelmesebb és fajsúlyosabb dolgozat keretei közt kellene majd számot adnom.

Egy használható ötletet azonban szívesen megosztok a kedves Átlagolvasóval. Arról, hogyan kellene püthagoreus regényt írni. Regényt írni úgy kell(ene), ahogy Ottlik hallgatott. Nos, a hallgatás már elég jól megy nekem, csupán a regényírással vannak (még mindig) gondjaim. Az elméleti szint, ugye. Úgy nem megy. Hiába tudom hát, hogyan is kellene regényt írni. „Az" mégis egy másik műfaj. Azt hiszem tehát, ha mégis nekifognék, csakis úgy lenne érdemes, ahogy Laurence Sterne javasolta: „... első mondatomat leírnám, a másodikat már a mindenható Istenre bízom."

106