Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Fenyves Miklós: Egy nap (Márton László: Árnyas főutca)

Értelmetlen volna feltenni a kérdést, vajon az elbeszélői munkaterv beteljesülésének kell-e tekintenünk ezeket a fel-felderengő konstellációkat. A szöveg nem zárja ki létrejöttük lehetőségét, de nem is emeli ki őket esetlegességükből. Ahogy a következő mondat is éppúgy kelthet megütközést távolságtartásával, tarthatatlan összehasonlításával és az ehhez ürügyet szolgáltató metonímiával, mint lehet a szenvedők egyesítésének csendes kísérlete, egy nem exkluzív mi: „S ha történetünk elején nehéz volt a szertedobált füzeteket és tankönyveket, a megtaposott sapkát felszedni a sárból, úgy a történet végén lerakni egyetlen fiunkat az út szélén az őszi sárba és tovább menetelni: ez sem lehet valami könnyű."

Mintha Márton műve e „leírhatatlan", önmagukon túl nem mutató pillantások kedvéért halmozná egymásra egységbe nem fogható narratív forgácsait, miközben az Árnyas főutca maga is egy elnyújtott pillantás: mindaz, amit a szem „a történet napja" alatt lát, látni bír, mielőtt a befejező Purim-spíl karneváli zűrzavara rémálomba nem torkollna.

Ha nem jut eszembe semmi, attól félek, ez örökre így marad

53