Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Tandori Dezső: Pozi- és nega- tévutak (esszénovella)
hét. Nekem mégis szörnyű. S jaj, hogy második irodai napomon nem játszottam meg a másik „Fenyőerdő"-lovat. Két ilyen nem nyer. Hát nyert. Hát ilyen ez. - Egy összefoglaló megint! Bécs: itt mindig tennék valamit, mert rosszul unom magamat. Pest: itt már jól unom magamat, s közben valamit mégis bírok tenni (muszáj tennem, megvan). Ha elfogadjuk, hogy „akkor egy ilyen esszénovella = az életem, ami volt" (és nem az, részleteiben semmiképp, ami - részleteiben - ténylegesen volt), furcsa ellentétek adódnak, számuk tetszés szerint szaporítható. Mikre gondolok? Például: főleg a második napon zavart a hely, „az" az iroda - bár nagy vetítővászon, audió stb. -, a nyüzsgés. Meg valami hiányzott. Nem bírtam összpontosítani. Nem érdekelt igazán. így vezetődött be (helyes-e?), hogy amit megspórolok italon, vendéglőn, netán borotvakésen etc., feltehetem lóra. S ha nem nyerek, nem érdekel. 1./ egy darabig azért fáj; 2./ jobban is lehetett volna játszanom, ha érdekel! Figyelni a „Fenyőfa"-motívumra, kockáztatni netán, kontrázni saját jobb elképzelésemet (a logikait); egy zsoké szériáját (negatív lett) mégis folytatni, tökéletesen esélytelennek tartott lovat vitt, az állat neve ráadásul Soviet Flash volt, nekem végképp ellenszenves, de meg kell tanulni, az ilyesmi nem számít, hányszor nyerhettem volna a szintén Soviet Star-ivadék Soviet Line-on (még Londonban stb.). Amerikai tenyésztésű és elnevezésű lovak. Szinte csak ezekben, itt él „a szovjet fénye, hatalma". S Soviet Flash (12 az 1-hez) nagyot nyert. Én nem. A vendéglőkben viszont (az ellentétpár) szép nyugodtan tűnődhet az ember a bora felett (csak hát én nem ittam már), törölgetheti a majonézmártást a rántott gombájával, cigizhet. (Csak hát én nem cigiztem.) XII A varjak hajnali „légibombázása" a fák közt egyértelmű volt, írtam fel a füzetembe. Menekülni, el innen! Hogyan mernek csipogni a kismadarak „közben" is? Meg: a varjak azért csak esznek valamit. Parkokban etetni a varjakat! Ne legyenek éhesek. Kétes felfogás. Ergo: bármi rémeset látok-hallok: csak az átlagosat. És így van ez a világ jelen(et)eiben is. Szóra sem érdemes. Tehát hagyjuk szó nélkül? A fákon a tisztogató munkát a kismadarak végzik! Nem a varjak, nem a túlerőben lévők tehát. Na? S ha végigcentizik a kis ligetet? (A varjak. Rettentő csak elgondolni is. De az életben...?) Nem elég okosak, nem eléggé rafináltak a varjak talán. Kicsit „bolondos" zsarnokok. Nem alaposak, mindent átfedő, aprószemű-hálójúak, mint... Mint lettek volna a II. világháború után a... Mint a „globál-felfogás" ma...? Pontokba foglaltam, hazafelé a vonaton (a termes kocsi sarkában; itt, ha nem közvetlenül a túlsó oldali ablakhoz ülnek, másutt felőlem ülhetnek; Bécsbe menet egyébként egymagám maradtam fülkémben; drukkolhatok legközelebb) pontokba foglaltam, mi „maradt meg nekem": 49
