Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Benyovszky Krisztián: Kártya és térkép (Regényes közép-európai történetek)

szerkezet komponenseivé válnak, amely az irodalom, a történelem és az önéletírás közti analógiák felmutatásában lesz érdekelt, mégpedig Közép-Európa földrajzilag-kulturálisan behatárolt horizontjában. Jóllehet, az ily módon megszerkesztett motívumlánc jóval több irányba mutat (a lehetséges értelmezések köre ettől tágabb), én most szándékoltan domborítanám ki épp ezt a négy szempontot, igazodva a magyar regények képezte kontextus igényeihez is. Mindezek mellett úgy vélem, hogy a téma koncepciója szempontjából is lényeges motivikus rétegekről van szó.

Már a szöveg vizuális elrendezése is a kártyák kétosztatú szerkezetére emlékeztet. Azon kívül, hogy az egyes fejezetek élén a kártyákhoz hasonló római számok állnak, a textust vonal alatti lábjegyzetek9 egészítik ki. A két rész viszonya azonban nem felel meg a fent- lent értékoppozíciónak, hisz a „lapalji"' részek gyakran terjedelmesebbek, mint a „fő szöveg", s a funkciójuk jóval több, mint a puszta adatközlés vagy a magyarázat. A szöveg egyenrangú alkotóelemei. A szerző életrajza is „vonal alatt" szerepel... Ez a szubverzív kompozíció megfelel a tarokklapok azon sajátosságának, hogy a fenti és a lenti ábrák különböznek egymástól. A tarokk és az irodalom, illetve rajta keresztül a nyelv közti hasonlóságok hangsúlyossá tételét elősegítheti a művészetek játékelméleti megközelítésének hagyománya. A játék előírásai, a kártyalapok struktúrája, azaz a lapok funkcióját (jelentését) és értékét meghatározó összefüggésrendszer, a leosztás eredményeként kialakuló kombinációs tér - mindez szinte adja magát, hogy az „irodalmi rendszer" működési szabályainak allegóriáját lássuk benne/bele. Kadlecík azonban, érdekesmód, eléggé visszafogottan kezeli ezt a relációt. A nyelv, az irodalom nyelve a törvény erejével bíró szabályosság és a véletlennel is számoló játékosság feszültségében él. Sohasem véglegesen és teljesen rögzített, hisz ellenkező esetben idővel érdektelen és unalmas, a kirekesztés logikája szerint működő egynemű közeggé válna. Az irodalom azonban, a tarokkhoz hasonlóan a „játékos virtuozitás és az intellektus, a pluralitás és a variabilitás mesterjátéka" (35.). A tarokklapok egymást reflektáló, keveredésükből, cserélődésükből származó mozgásának a nyelv, „a szavak mozgása és az irodalom pulzálása" (23.) felel meg. A következő analógia kiindulási pontja, hogy a lapokon szereplő ábrák szinte mindegyike egyfajta derűt sugároz: „A tarokk és az irodalom is a megkeseredettséget a kilátástalan életrajz melankolikus vidámságával leplezi" (23.).

„A történelmet a tarokk nélkül meg nem érted" (84.) - mondja a mű egyik elbeszélője. Több olyan szöveghelyet lehetne említeni, mely ezen állítás magyarázataként, indoklásaként olvasható. Azon túl, hogy a kártyalapok úgy villannak meg és suhannak el, mint „történelmünk képsorai"(66.), a kártyajáték a végzettel, a történelmi determinációval való szembenézést is leképezi: „A képek és a kártyák uralkodnak rajtunk, ők tartanak minket a kezükben, mi játszunk velük, ők pedig velünk; ők osztják le a partit az óramutató járásával ellentétes irányba, ahogy kaszálunk. Ez a Sorssal és a Történelemmel való játék - a tarokk előnye azonban abban van, hogy a játszma megismételhető, másnap vagy akár egy év múlva"(68-69.). Nemcsak a jelen többes számú, hanem a történelemnek is „végtelen számú véges lehetősége van"(68.). Amikor Kadlecík történelemről beszél, akkor elsősorban Közép-Európa, illetve a Kárpát-medence történetét érti alatta. Misztifikáló elbeszélői eljárásainak köszönhetően e térség sok jeles személyiségének, illetve az itt élő nemzeteknek a szellemi rokonsága abban a mozzanatban hangsúlyozódik, hogy mindnyájuk - hol titkoltan, hol bevallottan - kedvenc időtöltése a tarokk. „Sokan a szemükre hányták papjainknak, tanítóinknak, polgárainknak, nemeseinknek, hogy a tanulás és a nemzet érdekében végzett alkotó munka helyett - mit is tehettek volna falun, a sártól nyirkos hosszú őszi és téli estéken - kártya, dohány és itóka mellett üldögélnek; afféle lézengők Közép-Európa történelmében"(65.). Közép-Európa tehát „Tarokkisztán, Tarokkland, Tarokkia" (65.), Közép-Európa ott van, „ahol gulyást főznek és tarokkot játszanak" (30.), olyan hely, „ahol a

9