Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Bán Zoltán András: Bolond Istók avagy Az Élhetetlen (maszkregény)
Bán Zoltán András Bolond Istók avagy Az Élhetetlen (maszkregény) Előhang Bolond Istók történetét kívánjuk elbeszélni, de nem a történet, hanem Bolond Istók kedvéért. Mert noha e történet a régmúltban esett meg, pontosabban még csak meg sem esett, hanem számunkra, mai olvasók számára a beláthatatlanság ködébe vesző régmúltban próbálta meg először elbeszélni önmagát, és jóllehet ezen előhangnak az epikus régmúltba vesző első, általunk most remélhetőleg szeretetteljesen parodizált német megfogalmazójától régóta megtudtuk, hogy egy történet elmondhatóságának esélye annál nagyobb, minél régebben játszódott le volt vala először az elbeszélhető időben; mindezt észbe véve most mégsem e történet kedvéért öltjük magunkra Bolond Istók maszkját és rejtőzünk el álnevében, pusztán azért sem, mivel e történetnek a történelmi régmúltba vesző első magyar megfogalmazója e téren a szó minden értelmében töredékes munkát végzett; ekként, magasabbról nézve, e történet - legalább a maga teljességében - igazából még sohasem beszélte el önmagát. Akkor hát létezik-e történetünk voltaképpen? - e kérdés megválaszolását meghagyjuk a fürkész kedvű Olvasónak, többek közt azért, mivel fentebb határozottan kijelentettük, hogy nem a történet, hanem Bolond Istók kedvéért fogunk bele Bolond Istók történetének elbeszélésébe. Maszkot öltésről, más néven álnév-választásról, Bolond Istók álarcáról és álnevéről zengett az első bekezdésben az ének, és noha az imént a történet létére vonatkozó kételyeink kártyáit fedtük fel a dologtalan — hisz jelen pillanatban is olvasó - Olvasó asztalán, akkor abban már kevéssé, mi több, a legkevésbé sem kételkedhetünk, hogy Bolond Istók alakja a maga egyszerien megformált története nélkül is megtalálható az elbeszélhető dolgok körében. Ám ha mégis akadnának olyan kipihent agyú Olvasók, akik vonakodnak elismerni, hogy egy alak létének nem alapfeltétele a saját történetének létezése, akkor e gyakorlati szkeptikusoknak azzal a fordulattal válaszolhatunk, hogy jóllehet egy alak valóban nem, vagy csak komoly kételyek közepette képzelhető el a maga elbeszélt vagy még elbeszélésre váró története nélkül, viszont egy történet nélküli, a saját történetevei később felruházandó alak maszkja az elbeszélő számára már bizonyosan elképzel hető, következésképp elbeszélői álarcként fel is ölthető, és ezzel a magunk részéről lezártnak tekinthetjük e képzeletbeli, azaz kizárólag a magunk kipihent agyában zajló vitát. 4
