Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 5. szám - Bence Erika: Beszédszerűség és töredékesség (Gobby Fehér Gyula: A tűz közepéből. Újvidéki Dekameron III.)

klasszikus értelemben vett sémájának. Ha alászállott formában is, de történeteikben fellelhetők a heroikus magatartás nyomai. Lakatos Gergő, Jakubec Péter, Törjék István és a Dekameron újabb huszonöt darabjának (A tűz közepéből) többi szereplője már nincs birtokában annak a látásmódnak, mely a világról szóló összefüggő beszéd alapját képezi: a világalkotó attitűd helyett a világ határozza meg sorsuk mibenlétét; élettörténetük megalkotása helyett, a történések alakítják őket. Ők is valamennyien a Telepről indulnak, ám egészen más életpályát járnak be mint a Féllábú kocsmájában gyülekezők. Nemegyszer feltörekszenek és tagjai lesznek annak a társadalmi rétegnek, amelyet Bölömék társasága megvet. Nekik azonban már nincs hallgatóságuk, végérvényesen magukra maradtak e számítás, korrupció és embertelenség meghatározta világban. Hallgatóság hiányában beszédük töredékessé válik. Bölömék egyszerre vannak kívül és belül is a történeten, ami a különleges látás képességével gazdagítja őket. Jakubec Péterék legtöbbször csak szerencsétlen marionettfigurái olyan történéseknek, amelyekhez nincs közük, vagy amelyekre nem lehet hatásuk. Míg Bölömék a „nagybeszédűek" sorába tartoznak, Jakubec Péterék képtelenek igazi kapcsolatteremtésre, valós kommunikációra (pl. Nyelvének bilincse). A tekergők története abban a kis világban, amely létterüket képezi, legendává nemesül. Gobby új hősei kilépnek ebből a kis léptékű világból, ugyanakkor már nem ők, hanem róluk mesélnek, s ezekben a mesékben - bár történelemalakító tényezőként mutatkoznak, fontos tisztségeket töltenek be, viharos szerelmi történetek szereplői - groteszkké, parodisztikussá válik alakjuk. Jakubec Péter torz mintája egy kisebbségi léthelyzetbe kényszerült közösség megalkuvó magatartásának, az alkalmazkodás politikájának. A Kezek bő ideje című elbeszélés szereplői mintha csak egy ócska szappanopera hősei lennének, a A tűz közepéből című novella szereplői pedig kétszeresen is (egy eljátszott színpadi mű és egy mesterkélt szerelmi háromszög szereplőiként) teremtik meg önparódiájukat. Azonban nemcsak az író, a mesélők és a szereplők élik meg a leértékelődésnek e folyamatát, de egészen elvont fogalmak is visszájáról mutatkoznak meg. Bölömék világában még vannak örökérvényű igazságok és megbecsült léttartalmak, emitt már nincs tartós érték. A Haragod rám nehezedett című elbeszélés ennek az értékvesztésnek a kortörténete. Záradékaként a vajdasági magyar irodalom görbe tükrét tartja elénk a mesélő.

Az Újvidéki Dekameron korábbi félszáz darabjában is felbukkantak, olykor szervező elemként funkcionáltak idegen kontextusból beemelt szövegegyüttesek. A harmadik kötet szövegeiben ez az eljárás dominánssá válik: mindenekelőtt a szereplők zilált lelki világát, identitásvesztésük mértékét tükrözi. A töltelékszövegek többször a szereplők és mesélők akaratától független démoni hatások jelenlétét, nyomatékosítják. Pl. Törjék István számlaügyi előadó bárhova tekint, lelki szemei előtt folyamatosan a meghalsz negyvenéves korodban-felirat jelenik meg (Ki állhat meg), a Kanadába készülő által magolt angol frázisok az idegenségérzet és az egyedüllét szimptómáit erősítik fel (Táborba szállnak együttesen). Feltehetően a létrejöttükben működő külső hatások révén, Gobby Fehér újabb novelláinak hangvétele egyre inkább profetikussá válik.

A tűz közepéből huszonöt novelláját ezúttal is egy dátummal ellátott (1993. április 11.), reflexív tartalmú szöveg követi, ami kifejti és kifejezi azokat az eljárásokat, tartalmakat és hangulatokat, amelyekből a kötetegész építkezik. Ennek megfelelően az Ezek azok, akik hozzátok mennének című záró szöveg a töredezettség, azaz világról alkotott kép egységének felbomlását, a folyamatos beszéd hiányát jelzi. Az író „egyre homályosabb szemüvegen" keresztül szemléli a valóságot, mely „valószínűleg megtörténhetett volna, mint ahogy minden lehetőség olyan, hogy néha ugyancsak az emberek képzeletében születik meg, de néha igazabb, mint a valóság maga".

(Forum, Újvidék, 2001)

127