Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Szabó Zsuzsa Réka: Egy magyar költő „orosz” lírája (Baka István: Sztyepan Pehotnij testamentuma)
Szabó Zsuzsa Réka Egy magyar költő „orosz" lírája Baka István: Sztyepan Pehotnij testamentuma Valamikor, még kezdő orosz szakosként került a kezembe először Baka-kötet. Nem véletlen, hogy felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy orosz nevet olvastam a címlapon: Sztyepan Pehotnij testamentuma. Ez most egy fordításkötet? Az, persze, világos volt, hogy Sztyepan=István, de hogy mi a Pehotnij szó jelentése, arra csak a nevek között fennálló eléggé nyilvánvaló összefüggés adott útmutatást. A dolog azonban még így is rejtélyes maradt, mivel eladdig nem hallottam Baka Istvánról (pedig az ő városában, az ő egyetemére jártam). Azóta sok víz lefolyt a Tiszán és a Sztyepan Pehotnij - Baka István kettős rejtély is megoldódott. Azoknak, akik nálamnál több ismerettel rendelkeztek a kortárs magyar irodalomról, ez a kettősség valószínűleg nem okozott túlságosan nagy fejtörést, de talán esetem tükrözi az átlagolvasó első rácso- dálkozását (de azért tételezzük fel, hogy mégsem egészen átlag az az olvasó, aki manapság levesz egy verseskötetet a pocról csak azért, mert egy, a számára ismeretlen orosz költőt sejt a név mögött...). A kötet első olvasásakor egyértelművé vált, hogy a versek írója egészen kiváló ismerője az orosz irodalomnak és kultúrának, hiszen a költeményekben megjelenő nagy nevek jó részének számomra csak a csengése volt ismerős (pl. Rahmanyinov, Hodaszevics, Cvetajeva), az viszont nyilvánvaló volt, hogy e nevek viselői a versek írója számára egészen közeli „ismerősök", részei az ő mindennapi életének, az ő kulturális tudatának. Az is kiviláglott, hogy nem is annyira az orosz kultúrát mutatja be testközelből, mint inkább a szovjet-posztszovjet hétköznapi lét „bugyrait". A két motívumsor mindazonáltal nem különül el egymástól, hanem szerves egészet alkotva jelenik meg, így rajzolódik ki előttünk az orosz-szovjet valóság hiteles képe. Oly nagyfokú ez a hitelesség, hogy szinte magától adódik a magyarázat arra nézve, miért oroszosította el nevét - és ezáltal költői énjét is - Baka István: ez a sajátosan orosz életérzés egy „idegen" által nem tapasztalható meg hitelesen, csak a szerepvers biztosíthatja ennek megfelelő kereteit. Miből fakad ez a hitelesség? A versekben egyaránt fellelhetők az orosz költészetben sokat használt természeti-földrajzi-kulturális toposzok, valamint az orosz élet tipikus „kellékei", és ezeket egészítik ki a költő egyéni képei. E toposzokat több csoportra lehet bontani. Az orosz természeti tájat jeleníti meg a hó, Szibéria, a hófúvás, a hófútta sík, a varjak, a laboda, a Káma folyó, a sztyeppék világát idéző kurgánok. A versek hívószavai megrajzolták a két legfontosabb város, Leningrád-Pétervár (Néva, csatornák, szétnyíló éjféli híd, a Péterpál-erőd tornya, Téli Palota, Bronzlovas, Auróra, Balti-pályaudvar, piszkarjovi dáma) és Moszkva költői sziluettjét is (GÜM, Mauzóleum, moszkvai metró, Nagyszínház). A történelmi múltat asszociálják a földrajzi nevek (Oroszhon, Kronstadt, Szolovki), a tipikus figurák (polovec, tatár, fehér, bolsevik, száműzött, vöröskozák, cári tiszt, komisszár, Nagy Honvédszemélyek ő), a tipikus események (kongresszusok, november hetedike, május elseje) és a nagyon is konkrét személyek (II. Katalin, Pugacsov, Kcrenszkij, lljics-Uljanov Lenin, Sztálin, Zsdanov). Mindezek mellé kellékként felsorakoznak a hétköznapi élet szimbolikussá vált tárgyai, fogalmai (nemezcsizma, pufajka, ötkopejkás, dokument, hering, scsí, borscs, vodka, száz grammok, társbérlet, Pravda, Trud, Vörös Nyíl), a szovjet ünnepekre, katonai parádékra emlékeztető motívumok (Hej bunkócska, dísztribün, tank, rakéta). A hétköznapiság mellett (és azzal együtt) folyamatosan jelen van a hangsúlyozottan a múlthoz kötődő magas kultúra: többek között Puskin, Dosztojevszkij, Blok, Ahmatova, Mandelstam, Gorkij, Saljapin alakja jelenik meg akár többször is a versekben. A magas kultúra motívumainak reprezentálásában nagyon fontos szerepet játszik a legtöbb költemény címe: szinte mindegyikük valamiféle fennköltséget sugall a vers témaválasztását illetően. Hangsúlyozottan artisztikusak, hiszen vagy irodalmi reminiszcenciaként hatnak (pl. a Téli út Puskin versét idézi), vagy a kulturális-művészeti élet eseményeit, illetve annak szereplőit, a művészeket jele117
