Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - „Egy jövő-forma primitív előfutárai vagyunk” (Sokszólamú beszélgetés Zalán Tiborral egy virtuális irodalmi szalonban)
kérdés, és mitől az a válasz? Természetesen, most nem ülünk egy igazi, létező szalonban, nincs kávé az asztalunkon, whisky sörrel vagy vörösborral, de itt vagy előttem, az arcod, a hangodat is hallom, amikor olvasom a kérdésedet, és a magamét is, válaszadáskor. Nem azoknak válaszolok, akiknek lehetősége lesz elolvasni ezt a kérdezz-feleleket, hanem az aktuális kérdezőnek. Radnóti Zsuzsától Pécsi Györgyiig. Minden esetben konkrétan, névre, hangra, tekintetre szólóan. Ez valóban egy újmódi író-olvasó találkozó, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy itt csak az én arcom látható egy fényképen, a tiétek nem, a közönség pedig végleg virtualizálódik. De gondolom, ez csak az első lépés az elektronikus író-olvasó találkozók történetében. El fog jönni az idő, és sokkal gyorsabban, mint azt gondoljuk, amikor a kérdező is megjelenik egy ablakban, élőben vagy felvételről, illetve az olvasó is belejátszhat- ja magát a beszélgetésbe, élőben, arccal, gesztusokkal, akár a közvetlen környezetének látta- tásával is. Ami már több is lesz, mint egy író-olvasó találkozó, mert mindenki abból a milliőből láttatja kifelé magát, ami körülveszi, hitelesíti vagy hiteltelenül a mondandóját, meg hát ilyenek. Jelen állapotunk valóban köztes. Az újság-interjú és a hálós beszélgetőformák között kacsázik ez a forma, műviség és spontaneitás, arc és arctalanság határán. Abból a szempontból feltétlenül fontos és előre mutató, hogy ha a világháló veszi át a kommunikációs főszerepet, és várhatóan nagyon is át fogja venni, ha át nem vette már, az irodalom, a művészet is meg kell találja benne a helyét, illetve meg kell keresse a lehetőségeit. Ha tetszik, egy jövő-forma primitív előfutárai vagyunk, és én ezt nem csak komolyan veszem, de még büszke is vagyok rá, hogy a részese lehetek. A teljes anyagot lásd: http://hhrf.org/ungparty/szalon/ A kollektív interjút szervezte, a szöveget szerkesztette és közreadja: Balia D. Károly 59
