Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - „Egy jövő-forma primitív előfutárai vagyunk” (Sokszólamú beszélgetés Zalán Tiborral egy virtuális irodalmi szalonban)

megsüketültem... Az ünnepi alkalomról megfeledkezve igen elröhögtem magam, az egybegyűlt himnuszvárók rosszallását kiváltva. Innen már csak egy lépés volt a magyar szabadság ügyére felesketés, mert megérkezett a Pista vagy Jancsi, és sercegve, ám annál nagyobb méltósággal megszólalt az összes hangszóróból a himnusz.

Dalos György: „Mert néma gyermek minden kis magyar: / A nagyvilág nem érti meg szavát..." (Kosztolányi). Igaz-e ez a mai magyar irodalomra és jelesül a lírára?

Zalán Tibor: Teljességgel igaz. Vagy majdnem. De lehet, hogy egyáltalán nem. A magyar líra rossz állapotban van, már ami a nemzetközi rangját illeti. Ez nem jó, éppenséggel lehet rossz is. A próza működik, tehát nem a nyelvvel van baj. Ha azzal lenne, akkor teljes csődöt kellene bejelentenünk. De azért olvassák Márait és Esterházyt és Konrádot és Dalost és Krasznahorkait, meg nézik Örkényt is. Ahogy Bartókot is játsszák és hallgatják. Azt hiszem, nem az értésről, hanem az érdeklődésről van szó. Lehet, hogy a magyar költészet nem tud olyasmit fölmutatni, ami legalább Európát érdekli. Ez nem nemzeti sajátosság, mitől lenne az? Az is lehet, hogy a magyar költészetet nem jól reklámozzák, nem jó költőkkel reklámozzák, nem jó helyen reklámozzák, ha reklámozzák. Nem árt, ha a nagyvilág meghallja azt, amit értenie kellene. Egyelőre ez a (ki)hallatszás lenne a legfontosabb lépés. Aztán, lehetne azon töprengenünk, hogy a hallók miért nem értik, amit hallanak tőlünk.

Dalos György: „és néhány akvarell..." - ez a német/magyar verskötet címe. Lesz-e grafika, freskó, körkép? Mit kölcsönöz ki a költészet egyéb műfajokból? Zenéből?

Zalán Tibor: Az ötlet jó. Különösen a körkép. Mostanában ez feszty a lelkemet. A kórkép. Nekem van zenei végzettségem (zenei általános iskola, elvégeztem egy művész- és egy jazzdob-iskolát...), tehát ideje körülnéznem ezen területen is. Próbálkozom. A szimfóniákat már Weöres lefoglalta. Maradnak a kisebb műfajok, vagy az operák. Mint említettem, nem is rossz a felvetés. Bár ez már másnak is eszébe jutott, sajnos. Marad a dallam és a ritmus. És ez a kettő, így együtt, már majdnem zene.

Jónás Péter: Szerinted mi a különbség a dalszövegek és a versek között, és írtok-e még dalokat Huzella Petivel?

Zalán Tibor: Alapvető különbséget látok. A dalszöveg még akkor is alkalmazott műfaj, ha a zene előtt íródik. Huzellával már több mint egy évtizede dolgozunk együtt, és a munka közösségén túl célja az, hogy Huzella Péter előadói image-ét létrehozzuk és fenntartsuk. Ez azt jelenti, hogy nekem egy olyan kép kialakítását kell kimunkálnom Huzelláról, ami nem feltétlenül fedi sem az én habitusomat, sem az ő hétköznapi énjét. Ehhez még hozzátartozik egy kialakított zenei világ, Huzella-megszólalás is, jellegzetes hanggal és megjelenéssel. Mindezeket figyelembe véve, ha nem érted félre a kifejezést, a dalszöveg sokkal manipuláltabb, mint a vers. Azt is be kell kalkulálni a szövegek megírásakor, hogy egyszer elhangzó/felhangzó dologról van szó, amit a nézőtéren helyet foglalóknak azonnal meg kell érteniük, be kell fogadniuk, rezonálni kell tudniuk rá. Ez egyértelműen a szövegvilág leegyszerűsítését kívánja meg. Ami nem jelenti azt, hogy el kell jutni a slágeripar primitívségéig, de mindenképpen le kell mondani a nagyobb áttételekről, bonyolultabb metaforikáról. Cserében ezért az ember kicsit megmártózik abban a népszerűségben, amiben költőként ritkán van része. Amikor négyezer néző előtt verset olvasol a diósgyőri várban, mögötted a Kaláka, vagy a tömött Petőfi-csarnok- ban felmész a színpadra meghajolni Huzella-koncert után, nem ugyanaz, mint egy könyvtár húsz olvasója előtt felállni. Nem biztos, hogy jobb, és biztos, hogy nem fontosabb. Csak má- sabb.

Huzellával folyamatosan dolgozunk, most egy új nagylemez anyagának a válogatásában vagyunk benne, nyakig. Rengeteg jó dal közül kellene a legjobbakat, vagy legütőképesebbeket kiszedegetni. Nem kellemetlen munka, kevésbé fárasztó, mint létrehozni volt azokat. Erős nyár után vagyunk, Eger városa rendelt tőlünk egy gyermekmusicalt, amit le is gyártottunk határidőre, Eger kis csillagai a címe, a Dobó téren adódik elő. Idén hét előadás volt, jövőre még többet szeretnének belőle, felnőtt színészek és ötven gyerek van a színpadon. Ezrek né53