Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VIII. rész)

Fehér Jóska nyájasan szólt hozzá.- Zvonimir, te már megint részeg vagy.

A bőrkabátos ember kihúzta magát, igyekezett férfiasán viselkedni.- Betértem az „Avalába", de ott csak Zoránnal találkoztam. Büdös, mint a görény, és büdös szilvapálinkát ivott.- Te is büdös szilvapálinkát ittál - mondta Fehér Jóska. - Érzem a leheleteden.

Zvonimir tovább férfiaskodott.- Betértem az „Avalába". És akkor, mi van? Nem tűröm, hogy kis köpcös magyarok gorombáskodjanak velem.- Ez a kis köpcös magyar esetleg szétrúgja a tökeidet - mondta Fehér Jóska. - Pakolj le az asztalra, most mindjárt.

Zvonimir az asztalra tette az irattartót, belső zsebéből egy borítékot húzott elő, átadta Fehér Jóskának. Azt hiszem, ezt a komédiát mindennap vagy minden héten eljátszották egymásnak.

Fehér Jóska unottan félretolta az irattartót, a borítékot felbontotta, és gorombán rászólt Zvonimirre.-Tünés!

Zvonimir engedelmesen kiment az irodából, én pedig megkérdeztem:- Fontos levél?- A többi papír szart sem ér. A levél a fontos.- Az efféle leveleket ilyen Zvonimirekre bízzák?- Néha betér az „Avalába", de a leveleket mindig elhozza.- Mi az, hogy Avala?- Egy hegycsúcs. Itt a közelben. A szerbek nagyra vannak vele. Én nem becsülöm sokra. A közelünkben viszont van egy Avala nevű kocsma. Zvonimir rendszeresen betér oda. Néha én is.- Tényleg büdös pálinkát árusítanak.- Ott árusítják a világ legbüdösebb szilvapálinkáját.

Felálltam, magamra húztam báránybőr bekecsemet.- Hazamennék a feleségemhez.

Fehér Jóska majdnem teljesen érdektelenül kezdett viselkedni.- Menjen nyugodtan. Kézcsókom a feleségének. Vagy inkább elvtársi üdvözletem. Közben vigyázzon magára... Elég nagy a hatalmam, de nem tudok mindenkit megvédeni.- Utálom a Zvonimirokat és az Avala nevű kocsmákat. Magának sikeres karriert kívánok. Nekem viszont meggyőző államtitkok kellenek. Amit elhisznek és megfizetnek odaát.-Megkapja.

Kimentem az irodából és a csúnya szürke épületből, az utcasarkon Majoros Péter még mindig a kirakatot bámulta.

Mentem lefelé a meredek Balkáni utcán, ő mellém szegődött.- Ihatnánk valamit ezen a mocskos belgrádi vasútállomáson? - kérdezte.- Természetesen - mondtam. - Csakhogy gondjaim vannak egy fekete bőrkabátos emberrel. Zvonimirnak hívják az illetőt. Küldönc. Menet közben hajlamos a kocs- mázásra.

47